Nővérem boldogsága tényleg mindennél fontosabb?
Persze, nincs jogom döntést hozni, de a véleményem meglehet. Nővérem elszúrta az életét, ezt a szüleim is felismerik. Szerintem őket is ugyanígy zavarja a dolog, csak ők nem mondják ki úgy mint én.
Nem pontozlak le :) Csak elmondtad a véleményed. Én mindenkit felfele pontozok!
Nem kérte a tanácsomat, de ha már idejár és szívességet kér tőlem, jogom van ahhoz, hogy elmondjam a véleményem.
Nem dolgozik feketén (azt elmondta volna, és akkor még meg is érteném a helyzetet!), de az, hogy ő nem dolgozik, egész nap SEMMIT nem csinál, mert a háztartást nem vezeti, ritkán főz otthon, nincs otthon a kutyája akiről gondoskodnia kellene, nincs mit elmosogatnia, takarítania sem kell mert ugye nincs is otthon. Tegnap is itt aludt a kislány, ma is itt fog, és a nővérem 100%, hogy nem alszik otthon. Nem teher, hogy itt van. Nagyon szeretem, mert tündéri kislány, de a nővéremnek NINCS JOGA visszaélni anyuék szeretetével. Oké, vigyáznak rá, mert "nincs más megoldás"... Illetve lenne ha a nővérem vigyázna rá. Elhiszem, hogy unatkozik abban a nagy lakásban amiben vannak, akkor menjenek a játszótérre, sétálni vagy legyenek itt egész nap. De ne az legyen, hogy 8ra hozza a gyereket, és délután 4kor épp beesik az ajtón. Természetesen addig el sem lehet érni telefonon.
Anyukád nem fogja azt mondani, hogy nem vigyáz a gyermekre, mert - még ha nem ért egy a nővéred viselkelkedésével - a kislány neki akkor is az unokája.
Ő nem azt érezné, hogy megfegyelmezte a lányát, hanem azt, hogy elutasította az unokáját.
A kicsi lány nem értené, hogy most mi a gond, és esetleg úgy értelmezné, hogy a nagyiéknál ő útban van.
Nehéz helyzet, a nővéred meg írjuk ide bátran, hogy pofátlan. Csakhogy bármit teszel ellene, a gyerek fogja meginni a levét.
El tudod te azt képzelni, hogy hogy fog ő vele foglalkozni, ha nem mehet miatta a pasihoz?
Jómagam is anya vagyok, igen néha már álmomban is hallom a pici fiam óbégatását: annna..annna....
nade a fiam! És igenis el lehet vele menni bevásárolni, postára, stb...
Nálunk a mama önként és saját örömére viszi el, amikor akarja, nem ilyen lepasszolásból. Ha meg olyan program van, ahová baba nem való (hivatali ügyintézés, temetés, hosszabb autóút), akkor kicsit még kényelmetlenül is érzem magam, hogy megkérjem anyósom, hogy ugyan lehetne e náluk a gyerek, pedig nagyon-nagyon örülnek, ha ott van.
Csak én azt tartom, hogy a magam felelősségére szültem, nem a nagyi terhére.
Az, hogy a nővéredre is gyakran más vigyázott, nem magyarázat. Én is sokszor vigyáztam a sokkal fiatalabb hugomra, mert anyám "nem ért rá".
Pont ezért érzem úgy, hogy az én dolgom - mint anyáé - elsődlegesen a gyermekemmel foglalkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!