Oda tudnád adni valamelyik szervedet - pl. a vesédet - a férjednek/feleségednek, vagy annak a nőnek/férfinak akivel együtt élsz?

A férj egy pasi.

Én azért nem, mert bármi megtörténhet. Úgy értem, dúl a love, beteg lesz, neki adom egy szervemet. Aztán tegyük fel - mert ez valós eshetőség - ellaposodik a kapcsolat. Már nem szerelmes belém, de bűntudatból velem van, hisz nélkülem kampec lenne neki, én meg úgy érzem, nincs joga elhagyni engem, hisz mekkora áldozatot hoztam érte.

Kedves utolso, nem tudom, edesanya vagy e, de elhiheted, hogy egy anya (aki szereti tiszta szivbol gyermeket), az gondolkodas nelkul megtenne, az eletet aldozna. Ez egy olyan oszton, mint maga a gyermek, utod utani vagy.

Aki a pasinak -parjanak- nem adna oda a vesejet: Nem tudom, hogy ti szerelembol vagytok e a parotokkal, en igen. Az egyik vesemet odaadnam neki, hiszen ha nem adnam, lehet elveszitenem. Egyreszt, hogy neznek utana a tukorbe, masreszt meg ugy erzem, nem tudok nelkule elni.

Ha azert nem adnad oda a vesedet, mert azon agyalnal, hogy mi van, ha kesobb a gyerekednek kellhet, valamilyen szinten megertem. De abban a pillanatban a gyermeked egeszseges. Akkor tedd fel a kerdest magadnak, hogy mi van, ha nem lesz baja soha, te meg nem adtad oda a vesed a parodnak, eleted szerelmenek. Ha felno a gyerek, elmondod neki, hogy az apu azert halt meg, mert anyu gyava volt odaadnia vesejet.

En szeretem tiszta szivbol a paromat, es az igaz szerelem mindenre kepes. A legnagyobb termeszetesseggel odaadnam.

Egy vesevel is lehet teljes az elet, ismerek par embert, akinek egy van, eszre nem venni rajta.

Biztos, hogy önzetlen?

Hisz azért adja oda a veséjét, mert nem akar egyedül élni. Ha a férfi meghal, az szomorú, de már nem fogja felfogni, hogy mi van. A nő viszont itt marad, neki lesz $zar nélküle.

A "nem akarom, hogy elhagyj" nem önzetlen dolog.

A másik meg, elképzelni sem tudom azt a bűntudatot, amit éreznék, ha az édesanyám ne adj' Isten később beteg lenne, miután nekem adta a veséjét, és neki pont jól jött volna. Lehet, hogy meg is ölném magam. Nem akaszthatnak ilyen súlyt egy ember nyakába, a saját anyámtól várnám el a legkevésbé, hogy ilyen szenvedést okozzon.

Egy kisse nem gondolod, hogy kiforgatod az ember szavait? Had forditsam en is ki a tied:D

Szoval pusztan onzosegbol mentem meg egy ember eletet.:D Es onzetlenebb lennek, ha hagynam, hogy meghaljon:D Bocs, de ez vicces.

Amugy meg, ha en odaadnam gyermekemnek a vesemet es emiatt meghalnek, vagy legalabb is megbetegednek, nem lennek ra duhos, es egyaltalan nem bannam meg, hogy o tovabb elhet, az en jovoltambol. Mar csak azt sajnalnam, hogy emiatt o lelkiismeretfurdalasa lenne. Termeszetesen, hogy mindenkinek az lenne, lelketlen ember lenne, ha nem lenne buntudata, de az mekkora lelketlenseg mar, hogy tudnal segiteni azon, akit szeretsz, de nem teszed meg.

Jol van, akkor ne add oda a vesed, en meg odaadom, mert onzo vagyok.