Mit lehet tenni egy ilyen emberrel? Hogyan értessük meg vele, hogy nem szólhat bele a mi életünkbe?

Van egy nagyon jó barátnőm, kislány korunk óta nagyon jó barátságban vagyunk. Azóta már mindketten férjhez is mentünk, gyerekünk/gyerekeink vannak. Mivel a gyerekek is hasonló korúak, ezért gyakran vendégeskedünk egymásnál, nem csak mi ketten tartva így a kapcsolatot, hanem a két család is. Az sajnos hozzátartozik a dologhoz, hogy más nézetek, vagy elvek szerint élünk. Nálunk az a szokás, hogy mivel mindketten dolgozunk, ezért megoszlanak a házimunkák is, bár azért azt hozzátenném, hogy a férjem inkább a kertet, utcafrontot tartja rendben, míg én inkább a főzés, takarítás, mosás, vasalás fronton vagyok. :) De előfordult már, hogy ha valaki fáradtabb volt, rosszul érezte magát, több volt a munkája akkor átvettük a másik "feladatait" is. Nálunk ebből sosem volt gond, mindketten ezt hoztuk otthonról, szóval úgy gondolom nincs gond azzal, hogy mi így csináljuk, osztjuk meg a dolgokat, ha ez mindkettőnknek tökéletesen megfelel.

A barátnőméknél viszont az a felállás, hogy, bár mindketten dolgoznak, az otthoni dolgokat barátnőmnek kell egyedül megcsinálni. Sokszor panaszkodik, hogy 10-11 óra mire este ágyba kerül, mert a férje nem tűri, hogy rendetlenség maradjon. Én ezzel úgy vagyok, hogy bár baromira igazságtalannak tartom a dolgot, de nem akarok beleszólni, hiszen ez az ő életük. Ráadásul, ha a barátnőmnek annyira nem felelne meg ez a helyzet, akkor ki is léphetne ebből a kapcsolatból, így magamban tartom a véleményem. Vagyis max a férjemmel beszéljük meg a dolgot.

A probléma a barátnőm férjével van. Folyton beszólogat nekem. Eleinte csak finomabban, inkább csak célozgatás szinten, de most már ott tartunk, hogy bicskanyitogató a stílusa. Például ilyen, hogy tegnapelőtt nálunk voltak vendégségben. Beszélgettünk, és elfogyott az üdítő az asztalról. Férjem meg felkelt, és hozott egy újabb üveggel. Erre a barátnőm férje beszólt, hogy milyen semmirekellő nő vagyok én, nem sül le a pofámról a bőr, hogy a férjem szolgál ki engem? Meg hogy ha az ő felesége lennék, már elásott volna a kert végében.

Hát őszintén szólva megfagyott a levegő, mindenki baromi kellemetlenül érezte magát, kivéve természetesen őt. Lényeg a lényeg, hogy miután elmentek, a férjem azt mondta, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy így összeült a két család, és hogy csak a 20 éves barátságunkra való tekintettel nem dobta ki őket egyből, de többet nem tűri ezt a viselkedést velem szemben. Persze egyet is értek a férjemmel, sőt hihetetlen jól esik, hogy így kiáll mellettem, és védelmez, csak hát a barátnőm 7 éves korom óta a barátnőm, nem akarom megbántani, a gyerekeink is szeretik egymást, biztos szomorúak lennének, ha többet nem játszhatnának együtt.

Viszont azt sem akarom eltűrni, hogy a saját otthonomban így beszéljenek velem, vagy beleszóljanak abba, hogyan élünk. Főleg, hogy ez az ócsárolás már rendszeres a részéről. Kérte már a barátnőm is, én is hogy fejezze be, semmi köze hozzá, hogy élünk, főleg ha nekünk így jó. A férjem is többször mondta már neki normálisan, kevésbé normálisan, hogy hagyja abba, ne sértegessen, de semmi nem használt.

Mit tehetnék? Azt érzem, hogy ebből a szituációból egyszerűen nem lehet jól kijönni. És a legjobban az fáj, hogy tudom, hogy ezt a barátságunk is meg fogja sínyleni. Ti mit tennétek a helyemben?

Bocs, hogy ilyen hosszú lett! :)