Volna-e értelme megprobálni újrkezdeni egy elromlott házasságot?

Szerintem ne kezd újra. Nem furcsa, hogy akkor kezdődtek a viták, amikor a fizud a felére csökkent? Addig minden tökéletes volt neki. Az exed kicsit nagyon a pénzre hajt. Ne hagyd, hogy bolondot csináljon belőled.

Amúgy a mi házasságunkban nem én (nő) osztom be a pénzt, hanem mindig közösen megbeszélünk mindent. Ez csak kifogás a részéről.

Hasonlót éltem át én is. (15 év után.)

Úgy éreztem, mindent megtettem és még többet is hajlandó lettem volna. Nekem nem volt rá lehetőségem. Ma már látom, hogy ez így volt jó. Akkor persze nem így gondoltam, Tőled sem várom el ezt.

Csak azon gondolkozz el, milyen lenne ez az "együttlét"? Minden nap gyötrődni fogsz? Felköpsz és alá állsz? És a gyerekeid ezt lássák? Ilyennek lássák az apjukat? Akit az anyjuk megaláz és kihasznál? Ezt a "szülői mintát" lássák, és ezt vigyék tovább? Hogy aki szeret minket (mert Te vakon szereted a nejed, az látszik), azt ki kell használni, nem pedig viszont kell szeretni? Én ilyen útravalót nem adnék a gyerekeimnek.

Ha lenne rá valódi lehetőség, akkor megpróbálnám a folytatást. Amit Te leírtál az nem megy. Menjetek el együtt családterápiára, mediátorhoz. (Lehetőleg szakértőhöz, akár pszichológus végzettségűhez, mert én arra tippelek innen a ködös távolból, hogy már arra van szükség.) Talán össze bírtok hozni egy tartható megállapodást. Akár együttélés, akár különélés lesz a vége. Ha nem, akkor is elmondhatod, hogy Te megpróbáltad. De olyanba ne menj bele, amiről már most tudod, hogy megbánnád! Legalább valami esélyt adj magadnak a sikerre!

Minden jót! Tényleg együtt érzek Veled.

Félrelépésnél gondolhattad , hogy a gyerekeid szívják majd meg. Egyrészt a félrelépés, kiderül mindig, még akkor is ha a társ játsza a tudatlant, másrészt meg hazugsággal jár, ami nem nagyon fér bele kapcsolatba. Magyarán a farkadat követni, akkor és ott fontosabbnak tűnt, mint a gyerekeid sorsa.

Kinek mi a fontosabb.