Van értelme megpróbálni? Folyt. Lent

Egyszer mindent van értelme megpróbálni,megtenni egy kapcsolatért.Ahol szeretet van,ott még lángra gyúlhat a szerelem is,újra.Aztán,ha nem sikerül helyrehozni,akkor békében tovább állhat mindegyikőtök és elmondhatjátok magatokról,hogy ti megpróbáltátok.

a szerelem mindig,mindenhol elmúlik,csak nem mindegy mikor,és mi marad utána,valamint az sem mennyire érettek ezzel élni az emberek.Mi 6 éve vagyunk együtt van egy 2 éves fiunk és nagyon nagyon szeretjük,tiszteljük,elfogadjuk egymást.az az igazi lángoló szerelem már nincs,de az természetes,mert annak át kell később alakulni,csak nem mindegy mivé,nálunk a nagy szeret és a kölcsönös tisztelet vette át,naponta elmondjuk egymásnak hogy szeretjük egymást,én a mai napig kapok virágot a páromtól csak úgy mert szeret.iszonyatosan kedves,törődő ember.igyekszünk elfogadni olyannak egymást amilyenek vagyunk,mert megtanultuk tisztelni egymást,akár a rossz szokásival együtt.Eszembe sincs elválni azért mert már nincs az a lángoló szerelem köztünk,nem vagyunk már kamaszok,viszont tenni kell azért is,hogy ne laposodjon el a kapcsolat,valamikor,valamiért megszerettétek egymást ezt idézzétek fel,járjatok este sokat sétálni,kis borzogatós esték,mi ezt csináljuk pedig családunk van.Ha most szakítasz később megismersz valakit 2,3 év múlva ott is elmúlhat a szerelem,tehát az az elválásra nem indok,az a nem mindegy hogy tekintesz a párodra,mert ha csak egy a sok közül akkor jobb külön menni,de előtte mindenképp megpróbálni helyrehozni.

Én, amikor ilyen helyzetben voltam, szakítás volt a vége. De mivel nem vagyunk egyformák, lehet hogy nálatok még helyre lehet hozni, de ha elmúlt a szerelem, akkor nem értem hogy miért akarsz még vele lenni.

A szerelem mindenkinek más. Mi 6 éve vagyunk együtt, gyereket szeretnénk, lassan úton lesz ő is, remélem. Nem vagyok szerelmes, párom sem az. A kapcsolat első 1 évében kb azok voltunk, de azóta ez átalakult. A szerelem, mint ahogy a boldogság is, csak egy pillanat. Ha épp jó valami, ha együtt vagyunk gy romantikus pillanatban, stb, akkor, abban a percben szerelmesek vagyunk. Amikor a mindennapi dolgokat intézzük, akkor épp nem. De jó tudni, hogy valahol a világban szaladgál egy ember, akinek mi jelentjük az érzelmi biztonságot, aki hozzánk jön haza, aki szeret, gondol ránk - és az eredeti családtól független. Ha elvagytok egymással, ha még érzel valamit a párod iránt (nem kell, hogy a kalsszikus értelemben vett szerelem legyen), és tényleg nem csak egy a sok közül, ahogy az egyik előző válaszoló mondta, akkor kár még veszni hagyni a kapcsolatot. Az ember nem szerelmes egész élete során, nem is normális dolog. De nyitottnak kell lenni rá, arra, hogy a régi érzelmek előtörhessenek. Ehhez elég egy pillanat, egy váratlan esemény, egy jelenet egy filmben, egy sor egy dalban, egy illat, amihez jó emlékek fűznek, bármi. Csak észre kell venni. Nem szabad neatívan szemlélni a világot, mert akkor tényleg felkötné magát az ember... sok jó, szép dolog van, apróságok, de ezek jelentik a boldogságot. A képesség, hogy ezeket észrevegyük. A szerelem is egy ilyen pillanat.

Kedves 13:19-es. Neked mi bajod van? Ahogy mondtam, mindenkinek más. Nem egyetlen mondatot kell kiemelni, hanem az egészet értelmezni... nem vagyok depressziós, nem válunk. Harmonikus, nyugodt életet élünk, boldogok vagyunk együtt, és igenis azért, mert nem hajszoljuk a szerelmet. Nem érezhetjük örökké azt a lángolást... a se veled se nélküled kapcsolatokban szokott ez lenni, de ugye az sem túl ideális... Tiszteljük, szeretjük a másikat, és még mindig férfit látok a páromban, ahogy ő bennem nőt. Érzelmi biztonságot nyújtunk a másiknak, és természetesnek tartjuk, hogy a szerelem, az a lángolás múlandó, mivel megszokjuk egymást. De a legfontosabb az, hogy vissza tudjuk idézni, és vissza akarjuk idézni... nem tudom, hol élsz te... ha nem vagy fülig szerelmes, akkor depressziós vagy? Már rég nem lenne emberiség, ha ez így működne... de szíved joga azt gondolni, amit szeretnél.