Szerintetek van értelme megpróbálni megbeszélni vagy hagyjam?

lehet hogy neki nem lehet gyereke és féltékeny? vagy csak hiába próbálkoznak még nem jött össze?

majd lenyugszik, hagyd csitulni a kedélyeket.

szerintem az igaz barátok nem jönnek mennek. (első válaszoló vok:))

van olyan, hogy pár évig nagyon felszínes a kapcsolat, de az emberek nem változnak, így barátok maradnak később is, persze csak akkor ha legalább az egyik fél tesz érte. a barátságot ápolni kell.

van olyan barátnőm, akivel csak telefonon tudom tartani a kapcsolatot, havi egyszer, mert nagyon elfoglalt. olyani s volt hogy egy másik barátnőmmel fél évre teljesen megszakadt a kapcsolatunk, mert úgy ahogy a második hozzászóló írta, más lett a prioritás az életünkben. de attól még fontosak voltunk egymásnak, mert nem hagytuk a barátságunkat lehúzni a wc-n, s ápoltuk.

szerintem ne 'megsértődni' akarj..:)

inkább próbálj meg vele beszélni, lehet hogy gondja van, problémái, amik elveszik az energiáit, talán tudsz te is segíteni neki...

bár most tényleg változó irányba ment az életetek, de szerintem ez idővel helyrerázódik, csak érdeklődj felőle időnként, ha fontos neked.

szia 20.20

nekem is a legjobb barátnőm, az egyik,mert tulajdonképpen 2 van. külföldön él már, a világ másik végében. pár évente találkozunk csak sajnos. nekünk is mikor családokat alapítottunk, és nem egy időben, akkor egy kicsit más volt a helyzet, bár az én férjem nem nehezményezte, hogy ő akkor is a barátnőm, és szingli.

aztán mikor neki is lett családja, megint sokkal több közös témánk lett. aztán volt, hogy vagy mi éltünk pár évet az "ő" országban, vagy ő a "mi" országunkban. ilyen 2szer is előfordult, akkor ugye szorosabb lett ismét a barátságunk.

de volt olyan is, hogy én voltam teljesen idegen országban és ő is egy teljesen idegen országban, 1 teljes évig, mégis bárhogy hozta a sors, mindig beszéltünk, mindig megtaláltuk a módját, hogy tudjunk egymásról.:)és ez így van már 20 teljes éve. most megint eljutottunk oda, hogy hiába van a világ másik végén, és már 3 éve nem láttuk egymást, mégis havonta többször beszélünk.

de tudjuk azt, hogy ilyen az élet, nem ugrálhatunk családostul most már, a gyerekeiknek is megvan már a kis életük, nem rángathatjuk őket sem csak úgy. tehát kivárjuk az időnket, de addig is a távolság számunkra nem jelent akadályt.

és mellesleg érdekes másik barátnőmnél sem. ő mondjuk csak eu más végében van. :)

20.09