Anyámmal nem tudok kb semmit megbeszélni, mert ha elmondom, azért kapok, ha nem, akkor azért. Mit tegyek?

velem is ilyenek...

ha nem beszélgetek velük,akkor az a kínjuk,ha meg próbálok nekik valamit mondani,el vagyok küldve a jó büdös k.rva istenbe,mert hogy én mit képzelek magamról,hogy ilyen kis szarságokkal zavarom őket...

ez van,ez ellen nem tudunk mit tenni :||

13l

26 vagyok, az én anyám még durvább.

Ha elmondok neki vmit, kielemzi minden szavamat (tényleg, szóhasználat, hangsúly, milyen fejjel mondtam), másnap már a szomszédok, a barátai is tudják.

Ha nem, akkor mekkora egy titkolózó izé vagyok, mi az, hogy ő nem tudhat róla.

A telefonbeszélgetéseim direkt kihallgatja, hiába próbálok elvonulni, "véletlenül" jön utánam.

Ha fiúval beszélek és vigyorgok közben, vagy "aranyos" a hangom már kombinál.

A legjobb barátnője fiával már a közös jövőnket tervezik, mondjuk szimpi srác, de ez milyen dolog már?

Még a hivatali beszélgetéseket is kihallgatja, utána jön papolni, hogy miért ezt a szót használtam és miért nem határozottabban beszéltem.

Ha hazaérek, akkor rögtön letámad, mi volt, hol voltam, mit csináltam, le sem vehetem a cipőm.

Minden barátomról tudni akarja, kik, a legjobb barátnőim parazitáknak nevezi, mert ennyi idősen még nincs munkájuk (1-nek, de szerinte a többinek se).

Munkatársam is követte, egyik reggel amikor távcsővel(!) figyelt a buszmegállóban látta, hogy vele beszélgetek. Azóta már tudom, mit szokott venni a piacon, mikor merre megy és hol lakik.

Amíg kollégista voltam addig naponta többször hívott, levelet írt, pénteken pedig egész heti elszámolást kért, mi az, hogy én szerdán este 9kor nem vettem fel a telefont, biztos ittam.