Miért baj az, ha nem szeretek kijárni az anyósom kertjébe?

Látom jól elbeszélgettek egymással, örülök :)

Szóval a lényeg, ha esetleg nem jött volna le: NEKIK ÍGY JÓ, AHOGY VAN!

Pl. megmetszettem a fákat, hogy ne szúrják ki a szemünket az ágak, de nem kaptam érte köszönetet, csak szájhúzást. Mikor nekiálltam gazolni kiderült, hogy itt-ott vannak olyan vadon növő növények, amire anyósnak szüksége van és azt kérte, hogy inkább ne tegyem, majd ő. Na ez 3 éve volt... Mivel egy 200 nm-es kertről van szó, így érdekes lenne, ha egyedül hordanám el a törmeléket és ásnám fel az egészet, de biztosan én állok hozzá rosszul :)

A másik meg, hogy mivel ez nem az enyém, így igazából nincs is jogom öncélúan bármit is megváltoztatni...

A kutyasz@r témában valóban pics@ vagyok, ezt elismerem. Azóta nem próbáltam még összeszedni, miután melléhánytam, ez van. Örülök, hogy a saját gyerekeimével tudok foglalkozni öklendezés nélkül :)

Tudjátok, a legborzasztóbb az egészben az, hogy apósom 3 éve nyugdíjas, de egy fűszálat sem tett még keresztbe, nemhogy a kertben csinált volna valamit. Na most ilyen hozzáállás mellett valóban nekem kell egyedül megváltanom a világot?

Nagy hiba volt ideköltöznünk, bár a viszonyunk egyébként jó, tehát nincs az az ellenségeskedés, amit itt is olvasok néha.