Mit gondolnátok, ha megtudnátok, h közeli ismerőseitek lombik módszerrel készülnek babát "készíttetni" maguknak?

Engem, lombikost nem zavarna, ha a hátam mögött így kitárgyalnánka. Az zavarna, hogy nem nekem mondják. Ha szerintük ez gáz, az az ő bajuk, az engem nem érdekel.

Az nagyobb gáz, hogy ha őt kitárgyalták, akkor valószínűleg téged is kitárgyalnak, ha ne a lombik miatt, akkor más miatt. A te dolgod, hogy ilyen emberek véleményével egyáltalán foglalkozol...

Évente több ezer in vitro megtermékenyítés van.

Társadalmi megítélése nem negatív.

Negatív megítélés azokban az esetekben van csak (ma még(?), amikor egyedülálló nő - a tipikus szinglik - gondolja, hogy gyerekjátékra tesz szert.

Mindenki neked fog drukkolni, pláne akik ismernek és tudják, sok mindent megtettél már, még sem sikerült eddig még - mert sajnos egyre több ilyen ember van - egyre impotensebbek lettünk.

Hajrá! Vágj bele, de készülj föl a legrosszabb kedélyállapotokra. A hormonok meg fognak bolondítani. Az in vitro kezelésen átesettek egy nagy hányada a kezelés közepén válni akar. Aztán megnyugszik, amikor a gyógyszer szedése befejeződik.

Szerintem mindenki neked (nektek) drukkol - itt is.

Fel a fejjel, vágj bele, 2 "ingyenes".

Szia

A mi családunkban 3-an is lombikosok, kettő pár elmondta, nem volt negatív senki,mi nem mondjuk el. És én azért érzem, hogy sokan milyen negatívak, nem az, hogy kibeszélnek, hanem az fáj, hogy "lesajnálnak", ha nem is mondják, de látszik a szemükön. Nem a család, hanem akik tényleg nem tudják, hogy min kell keresztülmenned, akiknek csak egy statisztikai adat, hogy "ja az xy-nak megint beültetése volt, de nem sikerült". Attól félek, hogy minden beülti után 25-en megkérdezik, hogy na sikerült, én meg mondom, hogy nem és akkor jön ez a sajnálkozás.És ettől rettegnék, hogy megint mindenkinek azt kell mondanom, hogy "nem sikerült". Jobban érzem magam, hogy csak ketten a férjemmel beszéljük meg és dolgozzuk fel, ha nem sikerült.Azt még nem tudom, hogy ha sikrül és megszülök, akkor elmondjuk-e.

(Most lesz a 4. lombik, 5. beülti)

Még azt is mondanám, hogy jobban ki tudjam fejezni magam, csak nehéz, hogy elég stressz jár a lombikkal, az lenne rossz hogy azon gondolkodnék egyfolytában, hogy mindenki tudja, és lehet most is engem beszélnek ki, most is ezen gondolkodnak és a teszt napján egy csomóan faggatnának, hogy sikerült-e, (amit már írtam is), szóval, hogy még azt a két hét pihit a beültetés után is emiatt izgulnám végig, nem is azért, hogy sikerül-e vajon?

Egy többletstressz, és hiába családtag, és szeret, és szurkol nekem, de még őnekik is nehéz állandóan erről mesélni!

Pedig én tényleg az vagyok, akit sosem érdekel mások véleménye, mármint a pletykák, de most mégsem tudok ettől elvonatkoztatni, egyszerűen nem megy. Nem is értem embereket hogy nem zavar az, hogy életük felét azzal töltik, hogy másokkal, mások életével foglalkoznak, ahelyett, hogy saját magukkal foglalkoznának, vagyis egyszerűen ÉLNÉK A SAJÁT ÉLETÜKET, vagy, hogy jobban kifejezzem magam, "élnének". Így nem a saját életüket élik, pedig ők is csak egyszer élnek, ÉS ŐK IS MOST ÉLNEK. Amit elmulasztanak, az többet nem jön vissza!