Bizonytalan vagyok. Mit tegyek? Légyszi irjon az, aki nagy korkülönbséggel él bolodogan.

Szia! Én 22 vagyok, a párom 44, 6 éve vagyunk együtt.. gondolhatod, hogy az elején elég necces volt, és titkolózni kellett kissé, de szerencsére soha senki nem akart beleszólni ebbe a kapcsolatba, és elfogadták a szüleim, barátaim is. És örülök, hogy ez így alakult, mert ő tényleg az én párom, hozzám tartozik, mi ketten vagyunk egyek. És ez legyőzte a korkülönbséget, a 220 km távolságot, és az egyéb személyes gondokat. De ezt mind azt hiszem leírtam a másik kérdésednél.

Szerintem itt tényleg csak a lényeg, hogy ti szeretitek egymást, akarjátok ezt a kapcsolatot, és nagy hülyeséget követnétek el azzal, ha mások miatt érne véget. Szóval hajrá!

Ha 20 év van köztetek, akkor bőven elég ha arra gondolsz, hogy egy férfi átlagéletkora 5 évvel kevesebb, mint a nőé. Szóval nagyjából 25 évet fogsz özvegyen tölteni. Jó az neked?

Meg még fogja kívánni a szexet egy ideig, de pont amikor Te a legkívánósabb lennél, őt már nem fogod érdekelni.

Szia! Nem tudom, te hány éves vagy.

Elmesélem az én történetemet is.

17 évesen ismerkedtem meg egy fiúval, aki 12 évvel volt akkor idősebb nálam. 19 évesen hozzámentem feleségül, 21 évesen született egy kisfiúnk. Az évek múlásával kiderült, hogy egyáltalán nem értjük meg egymást, ő nem tudott hozzám "lealacsonyodni" soha nem hülyültünk együtt. Idővel kialakultak a generációs problémák.

Én egy vidám természetű lány vagyok, ő meg csak a munkának élt.

20 év házasság után (addig a gyerek miatt eszembe sem jutott) megismerkedtem egy nálam 1,5 évvel fiatalabb férfival. Általa jöttem rá, hogy milyen egy szerető, összetartó családban élni! Imád engem, és az azóta megszületett kislányunkat, nagyon szereti az első házasságomból született fiamat is.

SŐT! A fiam sokkal szívesebben tölti vele az idejét, mint az apjával. Mert lehet vele beszélgetni, megérti őt, és hasznos tanácsokat tud neki adni.

Összefoglalva: Most még lehet, hogy megértitek egymást, szeretitek egymást, tök jó együtt, de pár év múlva nem biztos, hogy neked jó lesz ez!

Köztünk a párommal ugyancsak 7 év van (én húsz, ő huszonhét), de így is nagyon nehezen fogadtak el a kapcsolatunkat a szülei két éve. Ma már együtt élünk, és elfogadták a helyzetet, ha nehezen is. Csak az bántja már őket, hogy még több évet kell várni az első babóra, mert én tanulok, és dolgozok is még.

Egyébként, ha kíváncsiskodhatok, te hány éves vagy?

Ugyan melyik házasulandó meri -főleg a mai világban- azt mondani, hogy a mi házasságunk örökre szól?

És ez független attól, hogy mekkora köztük a korkülönbség. Elválhatnak ezer okból, a tietek ezek közül csak az egyik lehetséges.

Ha innen nézed a dolgot, már nincs is szükséged megerősítésre, amennyiben igazán szeretitek egymást. Örüljetek egymásnak, és éljetek boldogan! Úgyis képtelenség mindenkinek megfelelni.