Elhidegültem a férjemtől, de nélküle sem tudom elképzelni, más is van így?

#16

Amikor eljutsz odáig hogy százalékos arányban mérlegelsz, ez a partner ebben lenne jobb 10%-al, az a partner abban 20%-al és emellett folyamatosan méregeted a férjed hol is találj rajta fogást, hibát akkor a legokosabb és életed egyik legjobb döntése lehet ha elfogadod és felismered hogy itt te vagy a hibás. Itt ezt a dolgot te tereled rossz mederbe, te vagy az aki a helyzetért felelös és aki majd minden további várható következményért hibás lesz.

Tudom az első gondolatod: de ő mikor közeledtem akkor elutasitott, hiába küzdöttem, gyerek van, fáradt vagyok és igy tovább.

Nem, ez nincs tovább, nincs felelőség áthárítás a másikra, ezt felejtsd el, itt vérzel el. Átháritod a felelőséget, emögé bújsz, saját magad elött ezzel megvan az indok ezzel meg tudod magyarázni és el tudod fogadni: Nem az én hibám, igy nem kell semmit tennem.

Összegezve és csúnyán fogalmazva ki is lyukadtunk a lustasághoz.

Nem. Nem az ő hibája. A te kudarcod, fogadd el. Ha ezt megérted még akkor sem garantált a siker, de sokkal-sokkal nagyobb sansz arra hogy sikerüljön nektek.

Rád is igaz a vicc mikor nyerne a lottón, ezért fohászkodik évtizedek őta, Isten megunja és leszól hogy vegyél már egy lottószelvényt. Ez te vagy, szeretnéd a nyereményt, de még a lottószelvényt sem vetted meg. Legalább a sanszot add meg rá.

Az életben semmi nincs ingyen és ez valóban igy is van. Van amiért pénzt kell adj, van amiért a munkádat. Még a gyermeked szeretetéért is meg kell dolgozz, a férjed szeretetéért is dolgoznod kell. A szerelméért pedig tizszer annyit kell. Ha erre vágysz ez ennyibe kerül.

Sok csereszabatos ember lehet az életedben,akiket matematikai alapokon, százalékos arányban osztályozhatsz. Ők az életed folyamán jönnek, mennek, de jelentőségük különösebb nem lesz.

Viszont a férjed, a gyermekeid apja nem nem ilyen. Meg kell neki adnod a tiszteletet és ezt a tiszteletet sokféleképp ki lehet fejezni.

Már a gondolataid eldöntik hogy tiszteled e azért amit tesz és azért aki vagy sem. Hazajön fáradtan. Kétféleképp állhatsz hozzá. Már megint nem akar szexelni! Vagy.. mennyit dolgozott hogy hazahozza a pénzt, nem csoda ha fáradt. Mindkettő a te gondolatod, az az ember aki belépett az ajtón ha ezt gondolod róla, ha azt, ez az ember ugyanaz. Csak a te fejedben más, csak a te hozzáállásod az ami meghatározza hogy neked ő kicsoda valójában.

Itt csak egy dolog csereszabatos, hogy épp ezt leirhattam volna forditva, a férjednek cimezve. Ugyanez jár tőle neked. Ha ti ezt nem adjátok meg egymásnak akkor lusták vagytok. Nem gondolkoztok a másik fejével, lusták vagytok ahhoz hogy megdolgozzatok a másik szeretetéért.

Valaha, régen, mikor kimondtátok a boldogitó igent, biztos vagyok benne hogy komolyan gondoltátok, különben nem álltatok volna oda. Megfogtátok egymás kezét és közben azt gondoltátok: nekünk sikerülni fog, mi jobbak vagyunk.

Akkor most bizonyitsd be.

Miért te lépj elöször? Mert te kezded átlátni elsőként mi is a megoldás. Nincs matematika, nincs százalék, nincs sértödős én ötször annyit tettem mint ő. Annyit tegyél amennyit csak tudsz. Ne fogadd el hogy ez a hajó már végérvényesen elúszott, ezt csak a lustaság mondatná veled. Olimpiát sem nyerhetsz, ha úgy indulsz neki biztos veszitek. És te most olimpiát szeretnél nyerni ha jól nézem.

Akkor dobd be magad, meg fogsz lepödni milyen hamar is célbaérhetsz ha hajlandó vagy ebből a kapcsolatból kizárni a matematikát.

Ez a dolog csak egyféleképp müködhet. Megfogjátok egymás kezét és elindultok a világ ellen.

Neked Ő van, neki pedig Te. Senki más a földkerekségen.

Ha nem igy gondoljátok már vesztettetek is.

Ezer éve sem müködött másként és ezer év múlva sem fog másként müködni.

Köszönöm,hogy ilyen részletesen kifejtetted,ezzel már igenis kezdhetek valamit,ebből kiindulhatok !

Egy pici félelem van bennem,hogy észreveszi e,hogy másként állok kettőnkhöz,hogy nem rögzödtek e már nagyon be a régóta rossz viselkedésmintáink...

red4me nagyon jókat írt!

Egy dolgon viszont igenis megbukhat a dolog: a másik fél lustaságán. Ha ő beletörődött, neki jó így, ahogy van, és nem akar változtatni.

Nálunk sajnos ez van... hiába igyekszem, ő elmondja, hogy észreveszi a változást, de túl nagy a fal, és ő nem akar, nem tud küzdeni...

Kérdező: a ti esetetekben azt látom, hogy te kb. ugyanúgy állsz a dologhoz, mint a férjem. Jó ez, kényelmes így, úgy nagyon megcsalni se akar, mert nincs rá igazán igénye... de azért kíváncsi lennék, hogy mit tennél, ha belépne az életedbe valaki, aki behozza azt a bizonyos vibrálást... hogy ellen tudnál-e állni? Lehet, hogy igen...

Vannak, akik habitusukból, életszemléletükből adódóan elfogadják az ilyen helyzetet. Én nem ilyen vagyok. Évekig ébredtem úgy reggelente, hogy "ugye ez csak egy rémálom?" és majd vége lesz valahogy? Reménykedtem, hogy ez csak egy hullámvölgy, és majd elmúlik... beszélgettünk is néha, hogy valamit kéne tenni, de a tettek mezejére soha nem léptünk.

Szóval azt gondolom, hogy ez a helyzet tartható, élhető, de nagyon ingatag... mert ne vegyél rá mérget, hogy nem jön valaki hirtelen, ha akarod, ha nem... vagy neki, vagy neked...