Elhidegültem a férjemtől, de nélküle sem tudom elképzelni, más is van így?

Általában nem szoktam egyetérteni red4me véleményével, de most maximálisan osztom! :)

(És igen, vörös vagyok! :D)

"Ha képes leszel belátni hogy te magad és a partner az életedben egyelőre csak egy csereszabatos dolog, elöbb-utóbb mindegyikel eljutsz erre a pontra, akkor képes leszel már most változtatni, anélkül hogy ebböl a kapcsolatból ki kellene lépj."

Egész nap gondolkodom,emésztem magam, hasonló helyzet miatt mint amiben a kérdező is van.

Az idézett hozzászólást író valamiért jól átláttja a problémát ... többször átolvastam ,értelmezni próbáltam amit írt,igyekszem meglelni a magam számára a tanulságot .

Kedves red4me ! Segítenél ,kifejtenéd egy picit bővebben,a változtatás milyen dolgokban értendő:leginkább saját magamon,a saját hozzáállásomon,elvárásaimon,azon,hogy mit sugárzok a másik felé ,hogy mit jelent ő nekem,mert kölcsönösen visszahatunk egymásra és mindketten felelsősek vagyunk a helyzetért,nem feltétlenül azonos arányban ?

Én azt érzem,hogy azzal van a legnagyob bajom amit a párom felém sugároz,hogy ki vagyok az ő szemében (megunt feleségnek érzem magam),nem értem,hogy hogyan juthattunk idáig,de talán a rengeteg megoldandó probléma amivel együtt kellett megküzdenünk is hibás lehetett.

Én végigjárva az utat, azt tudom mondani, hogy ha tudtok őszintén - nem veszekedve - kommunikálni egymással, akkor nagyon sok minden ki tud derülni, hogy milyen pici-apró, eltemetett sérelmeken úszott el a dolog... amit jó esetben még lehet orvosolni.

Nem könnyű, szerintem aki ilyen cipőben jár, az mindenképpen forduljon szakemberhez - már ha a férj nyitott rá, mert nem mindig az! Ez is a kényelem része...

Az a helyzet, hogy tényleg könnyebb nem tenni semmit, és várni a csodát, mint küzdeni a kapcsolatért - ami azért veszélyes is, mert esetleg kiderülhet, hogy mi is hibáztunk, na meg változtatni is kellene... de ezt az utat szerintem mindenképpen be kell járni! Már csak azért is, mert ha a kapcsolat nem is megmenthető, akkor is tanulunk belőle, és legközelebb már nem követjük el ugyanazokat a hibákat!

Én kb. 2 éve ott tartottam, ahol most ti... éreztem, hogy rossz, hogy valamit kellene tenni, de nem volt erőm. Aztán megtudtam, hogy a férjem megcsalt. Nem kereste a lehetőséget, jött - és egy ilyen helyzetben szerintem bárki belemenne... megértettem, megbeszéltük, próbáltunk változtatni... nem ment. Kiderült, hogy túl sok a tüske, túl nagy falakat emeltünk, és már annyira nagy a szakadék, hogy nem tudjuk áthidalni. De nagyon sokat tanultunk belőle szerintem mindketten!