Mennyire gyakori ez? Illetve mit gondoltok ezekről a családokról?

egy kerdest szeretnek feltenni neked,kedves kerdezo! persze,csak ha nem banod.. nem muszaj valaszolni.

azt szeretnem megkerdezni,hogy mi a foglalkozasod? mert a fogalmazasi keszsegeid es helyesirasod alapjan ertelmes,okos embernek tunsz,es emiatt szamomra furcsa,h ilyen otthonba kerultetek! persze a fenti korulmenyek magyarazatot adnak,csak hat megis.

a kisgyermeketek pedig jobbulast kivanok,barmi is legyen a baja! remelem,hamar talpraalltok,es talaltok egy jo kis alberletet!

18 L

Na akkor egy kis történet. Barátnőm nevezzük Katának feleség és egy 3 éves kislány anyja. Dolgozott,vidám volt, és arra törekedett hogy legyen egy szép otthon ahol a családjával jól élhet. A férje a házasságuk alatt szerencsejátékos lett, és szép lassan mindent eljátszott kezdve a hűtőtől a gyerek játékáig. Állandó veszekedések,és állandó ígéretek,hogy soha többé nem játszik. A veszekedések eldurvultak,verekedéssé fajultak. Egyik nap a szomszédok hívták aki a rendőröket,akik betörték az ajtót,és voltaképpen Katát ők mentették meg attól hogy meghaljon. A férje fojtogatta. Ha a rendőrök nem jönnek ma nem élne. Bírósági ügy vége,hogy gyilkossági kísérlet miatt 2 évet kapott a férje. De itt nincs vége. Kata arra ment haza,hogy a házuk nem az övéké többé. Igaz a férje háza volt,de eljátszotta,és ezt nem tudta feldolgozni,elmondani Katának.(ezért lett majdnem tragikus a vitájuk) Kata szintén átmeneti otthonba került a lányával. Innentől kezdve mintha nem ő lett volna az az ember akit ismertem. Apatikus,beletörődő,elkeseredett,életét semmibevevő lett. A vidám nőből akinek álmai,céljai voltak,nem maradt semmi. Csak tévézett,néha sírt,és tűrt mindent. Amikor megtudtam mi történt vele,siettem,hogy segítsek. De már ez sem érdekelte. A depressziója miatt neki minden mindegy volt. Amit mondtak azt csinálta. Így könnyű volt rábeszélni,hogy költözzön hozzánk a kislánnyal együtt.Könnyű volt rábeszélni,hogy menjen dolgozni amit szintén egy jó barátunk intézet neki. Csinálta mert mondtuk neki. De még így is,hogy segítettünk rajta,hogy nem kellett évekig otthonban lennie, kellett jó pár év amikor újra megláttad a szemében a csillogást,újra láttad mosolyogni..

Ma Kata jól van.

Szóval kedves kérdező.A legtöbb anyuka amikor ilyen helyzetbe kerül (persze tudni kell az előtörténetet,hogy miért kerültek az otthonba) elveszítik az életkedvüket.Voltaképpen csak vegetálnak.Én nagyon tudom sajnálni őket,és sokszor szerintem nem a lustaság a fő ok,hogy nem csinálnak semmit,hanem a depresszió,az elkeseredés.

Sajnos nem mindenki olyan szerencsés mint a barátnőm,hogy segítséget kap.Ha minden anyuka kapna esélyt akkor ők is tudnának jobbak lenni,változni.

Nos, ezt Én is megtapasztaltam évekkel ezelőtt, Mi is anyaotthonba kényszerültünk Anyukámmal, és az öcsémmel! Mi rendesen eljártunk dolgozni, tesóm suliba! 1 évet éltünk anyaotthonokban, ami nagyon nehéz volt!

Igen! Ott is ilyen lakók voltak! Egész nap csak otthon voltak, jajveszékeltek, de semmit sem tettek, hogy jobb legyen! Megjegyzem mindenki(!) roma volt, csak Mi nem! A legtöbbjüknek a vérében van a semmittevés, a lustaság, semmirekellő mind (tisztelet a kivételnek), lopni, és segélyért sorban állni.. azt tudnak!

Én úgy gondolom, hogy ez sajnos gyakori! A véleményem pedig inkább le sem írom, mert olyan..

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültetek, de biztos vagyok benne, hogy az olyan normális életet élő emberek amilyenek Ti is vagytok hamar vissza tudnak térni a rendes életbe! Nekünk is sikerült!! :)

Sok erőt, és szerencsét Nektek!! Jó egészséget a Picinek!

Azok a nők is kényszer pályán vannak gondolj bele diplomás emberek vannak munka nélkül.

Mihez kezd egy alul képzett nő több gyerekkel hova tegye őket ha több műszakban dolgozik 1 gyárban.

Nem bántásból de te mit kezdenél a férjed nélkül, 10 évig lehetsz otthon a beteg gyerkőccel utána szerinted hol találsz majd melót.. Ne érts félre minden jót kívánok de némi realitás érzéked lehetne.