Mit csináljak ha a fiam nem váltja be a hozzá fűzött reményeket?

Kedves Anyuka!

Elhisszük mindannyian, hogy fáj az igazság, de a válaszadóknak igaza van. Lelketlen módon nem hagytad a fiadat azon az úton elindulni, amit ő eltervezett, és a saját vágyaidat akarod általa megvalósítani.

Ne lepődj meg, ha félbehagyja az egyetemet, vagy esetleg a gyenge eredményei miatt eltanácsolják.

Az ilyen értelmiségi szülők kényszerítik erőszakkal vagy manipulációval a gyereküket olyan szakmák tanulására, amihez se kedvük, se tehetségük, és végül depressziósok lesznek, mert elnyomva érzik magukat. Ne csodálkozz, ha a fiad elfordul tőletek, magatoknak köszönhetitek majd. ÉS EZ NEM AZ Ő KUDARCA LESZ, HANEM A TIÉD ÉS A FÉRJEDÉ.

27/L

Nagyon szomorú vagyok, hogyha neked ennyi vélemény után csupán annyi jutott el az agyadig, hogy sértő, ahogyan egyesek fogalmaznak.

Nézd, szerintem sosem késő változtatni. Próbáld meg holnaptól (vagy akár már ma estétől) más szemmel nézni a fiadat. Jó ember? Tisztelettudó másokkal? Szeret olvasni, értelmesen szórakozik? Vagy van olyan szenvedélye, ami mellett állhatatosan kitart? Tiszteld benne ezeket a tulajdonságokat! Ne azt nézd, hogy milyen nem lett, próbálj arra összpontosítani, hogy mennyi minden miatt lehetsz rá büszke!

A férjeddel pedig komolyan magatokba kéne szállnotok egy kicsit. Ha a fiatokkal már így is megromlott kissé a kapcsolat, vagy érezhetően önértékelési gondokkal küzd, az a legtisztább, ha leültök vele, bocsánatot kértek tőle (!), és mostantól hagyjátok, hogy a saját útját járja. Hidd el, a "kényszerpályára állítás" épp olyan barbár, mintha lányotok lenne, és tízéves korában hozzákényszerítettétek volna valakihez feleségül.

Próbáljátok megmenteni a kapcsolatotokat a fiatokkal!

Legalább éveket heccölt a gyerek az orvosi pályára? Vagy még csak 1-2 éve tanul ott? Ha igen, akkor engedjétek meg neki, hogy történelmet tanuljon!

Én nem foglak szidni, mert megtették elegen és szerintem most az a lényeg, hogy a hibát amit a fiatok ellen vétettetek kiküszöböljétek! Nem az, hogy hogyan tedd túl magad! NEM! Az, hogy hogyan segíthetnétek a fiatoknak. Az az egyetlen megoldás, ha még nem túl idős, hogy hagyjátok a szeretett tárgyát tanulni. Gondolom Budapesten laktok. Az a tanácsom, hogy a gyerek inkább az ELTE-n tanuljon.

Vagy lehet jobb lenne, ha nem lennétek rá ekkora befolyással, és Debrecenbe, vagy Szegedre menne...

Azt kívánom, hogy lásd be, milyenek voltatok, és hogy támogassátok szegény srácot! Lehet, hogy még nem késő! Ha ezt megtetted, és nem támasztasz ilyen elvárásokat, csalódott sem leszel!

Akkor szerintem sokkal szerencsésebb vagy, mint sok más szülő. Nem tudnál úgy gondolkodni, hogy megbecsülöd ezeket a tulajdonságokat?

Nem szeretném, ha bármi ilyesmi történne, de gondolj bele, milyen lenne őt elveszíteni... Tényleg az lenne a legnagyobb bajod, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket? Kilenc hónapon át a te testedben növekedett, aztán huszon-egynéhány évig nevelted, és olyan lett, amilyen. Szerintem jó gyerek, és az, hogy nincs affinitása épp ahhoz a pályához, amit ti választottatok neki, nem jelenti azt, hogy csalódnod kéne benne...

áááá Rendesen szivatja itt a népet valamelyik "gyakorikerdesek.hu" moderátor, akiket azért fizetnek, hogy jobbnál jobb témákat bedobjanak a halaknak (nektek), hogy minnél többen kattintgassanak a reklámokra.

Nem esett még le senkinek az egész életszerűtlensége???

Szegény "kérdezőt /gyak.kérdések moderátort/" mindenki agyba főbe szídta, errefel az meg nyugodtan válaszolgat. Komolyan a földön feküdtem és szakadtam a röhögéstől amikor végigfutottam a válaszokon, de föleg a moderátor (kérdező) higgadt reagálásain.

Javaslom mindenkinek az újraolvasást. Remélem akkor leesik! :-DDDD

Neked kutyát nem adtam volna a kezed közé; nemhogy gyereket.

Gusztustalan az olyan szülő, aki feltétellel szereti csak a gyerekét, és ráerőlteti a saját elképzeléseit! Sajnálom a fiad, rossz családba született!