10 év gyereknevelés után sem tudom, mi a helyes? Keménynek kell lenni, leüvölteni, néha pofozni ahhoz, hogy komoly és fegyelmezett gyerekem legyen, vagy normális, értelmes szóval elmagyarázni mindig mit nem kéne?

Te most ezt komolyan kérdezed??

Nyilvánvaló, hogy a leüvöltés és pofozkodással nem sokat lehet elérni, maximum annyit, hogy a gyerekünk elkönyvelje, hogy idegbetegek vagyunk és marhára elvesztjük a hitelünket.

Nem mondom, néha elszakad a cérna és kiabál egyet a szülő, de a folyamatos kiabálással semmit nem lehet elérni!

engem egyszer sem ütöttek meg a szüleim és mégis normális ember lett belőlem! Ha valamit rosszul csináltam büntetés járt,bár az nem volt jó hogy sokszor nem mertem nekik elmondani dolgokat mert tudtam a következményt..

Szerintem legcélszerűbb hogy ha kiépíted a bizalmat a gyerekeddel hogy bármit elmondhasson neked,és akkor ne az legyek hogy leüvöltöd vagy rosszabb,mert akkor ziher mindent el fog titkolni előtted! Tudja azt hogyha baj van,rosszul csinált valamit akkor odaálhasson eléd és elmesélhesse és higgadtan együtt megbeszéljétek,és azután a következmények!

nos. én igazán egy birka türelmű ember vagyok,de most a 3 és 5 évesmre a világon semmi más nem hat csak ha leordítom a fejüket,és/vagy kapnak egyet a fenekükre. kibeszélem a élekem,kedves vagyok,határozott,felemelem a hangonm,nem emlem fel mindent kipróbálok és semmi. tegnap elszakadt a cérna,ordítottam egyet,kaptak egyet,azóta mint 2 angyal. de nem két befenyített reszkető gyerek,tök normálisak,azóta kedveseke gyemással,velem,egy hangos szó sincs,tegnap meg már játékkal verték egymást.

hozzáteszem,nem mindennaposak az ordítások vagy a verés,de én azt vettem észre h mostanában heti 1x muszáj helyretennem őket mert kiüldöznek a hisztijükkel és a folyamatos veszekedéseikkel. ez kb fél éve megy így,óvónéni,doki szerint dackorszak. próbáltuk a büntiszéket,de van h az sem válik már be.

nem vagyok rá büszke,de ez van.

aki csak birka,annak sztem a fejére nőnek. nálam van egy határ amit nem tűrök: csúnya beszéd,köpködés,verés/oviból olyanokat hoznak haza eszem megáll!/

még egy: mind2 gyerekemmel nagyon jó amúgy a kapcsolat,nagyon szeretjük egymást.

sztem annál nem szakad csak el a cérna és tud jaj de cukimuki maradni,aki keveset van a gyerekeivel. aki minden idejét rájuk szánja és komolyan velük akar foglalkozni,annál ez elkerülhetetlen.

sztem igenis fontos h a szülő kiadja az érzéseit. ha ordítani kell,akkor ordítani kell. nyilván nem éjjel nappal. de néha igenis kell. kell h a gyerek lássa h túllépte a határt. nem mindig jön be az elmagyarázom neki és majd megérti-dolog.

nézz meg egy szuperdada műsort,ott is volt h a szuperdada a földön húzta a gyereket a szobájáig mert úgy viselkedett.

meg kell találni az arany középutat,ami baromi nehéz. és nem szabad szuper szülőségre törekedni mert olyan njincs!

őszinteség kell a gyereknek,sokkal jobb egy őszintén kiabáló szülő,mint egy érzéseit elnyomó mártír,mer a gyerek pontosan tudja mi megy végben bennünk. ezért is van h amig nem vagy egyértelmű tojik a fejedre,és meg sem hall,ha érzi h nem vagy határozott.

Nyilván mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja és tudja. De aki egy 3 évest nem tud fizikai erőszak nélkül irányítani, az szerintem vslalmit nagyon elhibázott.

"sztem annál nem szakad csak el a cérna és tud jaj de cukimuki maradni,aki keveset van a gyerekeivel. aki minden idejét rájuk szánja és komolyan velük akar foglalkozni,annál ez elkerülhetetlen."

A cukimukizás és az ordítás és verés között azért van átmenet. Én is felemeltem a hangomat, és nyomatékosan közöltem, ha valami nem tetszett, de nem ordítoztam. Az ordítás és a fizikai erőszak szerintem a tehetetlenség jele, nem csak a gyereknevelésben, hanem az élet egyéb területén is.