Te hogyan élted meg, hogy apukád elhagyott?

Igaza van a barátodnak!

Inkább add vissza az Úrnak, nála jobb helyen lesz!

Anyát a születésem után pár hónappal hagyta el "apám", mert nem tudta elviselni, hogy lány lettem az apai nagyapámmal együtt. Büszkén mesélte mindenkinek, hogy neki se kell a lánya, mert nem viszi tovább a nevet, akárcsak anno az apjának(én nagyapámnak).

Az a barátod egy barom. Nem lettem apa komplexusos, sőt soha nem jönnék össze nálam 4 évnél idősebb férfival, mert túl "öregnek" tartom magamhoz, nem tehetek róla. Soha nem is vágytam apa után(nevelőapám sem volt), elvégre ami nincs az nem hiányzik, mert nem ismerem, hogy milyen volna, ha lenne.

Amúgy soha nem is látogatott meg, nem ismerem ma sem, de nem is érdekel, soha eszembe nem jutna felkeresni.

Anno az osztályban is sokaknak elváltak a szülei de ők sem lettek ettől mentálisan betegek.

Még annyi, hogy ezért nehogy elvetesd a babát. Mi lett volna, ha 1 éves kicsivel hagy ott? Akkor azt javasolja a barátod, hogy öld le a gyereket, mert apa komplexusa lesz?:D Hogyne... Sok erőt és boldogságot kívánok a továbbiakra!:)

20L

A barátod nem barát ha ilyet mond! Inkább melléd kéne állnia és nem idiótaságot mondani! Engem is ott hagyott az apám 6 évesen. Sajnos egész életemre ki hatott,de én már nagy voltam,hogy át érezzem a dolgokat. A te picikédnek az lesz a természetes,hogy nincs apukája csak anyuci van.

Remélem találsz magadnak egy társat,aki betöltheti a szerepét. Ne halgass senkire! Főleg arra ne aki azt mondja add vissza az Úrnak! Nagy az Isten állat kertje!

Kitartást és jó egészséget kívánok!