Pokolra jutok? Ütöttétek már meg a szüleiteket?

Sajnálom:(

Nem,soha,nem ütöttem meg anyum,pedig sokszor bántottak

apámmal együtt,ezért majd a jóIsten elszámol velük...

De az ex barátom egyszer összeverekedett az apjával,mert az is egy kinzós ember,de nagyon,nagyon megbánta!Mondta,hogy soha többet nem tenne olyat!

Érdekes, ahány ismerősöm van, akit vertek a szülei, egy idő után mind visszaütött.

Valószínűleg nem véletlen - és nagyon normális, békés természetű ismerősöm is eljutott erre a pontra. És többségüknél utána a szülők abbahagyták a verést.

Sajnos ezek a szülők azt hiszik, hogy a fizikai fölényükkel tudnak "rendet tartani" és fölékerekedni a gyereknek. Csak hát ez ostobaság, mert a fizikai fölénynek egy idő után vége, és utána csak akkor fogja tisztelni a gyerek a szülőjét, ha van rá más oka is, mint hogy a szülő erősebb. Vagyis a szellemi fölény, a tapasztalat, tudás stb. tudja fenntartani egy gyerek tiszteletét felnőttkorában is.

Szerintem nem tettél rosszat.A verekedés egyik féltől sem szép dolog, de a te javadra szól, hogy te csak védekeztél.Ő kezdeményezett.És ha nem emeltél volna rá kezet, akkor akár rendszeressé is válhatott volna az ütlegelésed.

Nem jutsz pokolra, mivel a jogos önvédelem tudtommal még a Biblia szerint sem bűn és megbocsátható az, amit szívből megbánunk.Nos, te megbántad.És anyád vajon bánja??

Nem jutsz pokolra.Mi az,hogy sarokba szorít?Jól tetted.Az én anyám is ilyen hülye idegbeteg,sokszor megütött,szerencsére gyenge és fizikailag nem fáj,lelkileg viszont annál is jobban.Régebben én is visszaütöttem neki,hogy leállítsam,akkor nagyon megbántam,mert én szívom meg akkor is,ha megüt,akkor is,ha megvédem magam,szóval ilyen helyzetből a gyerek sokszor vesztesként kerül ki,pedig lehet,nem tehet semmiről.Szóval tavaly pont ilyenkor még megvédtem magam,viszont egy év után megint nekem esett,kaptam tőle két pofont a nagy semmiért.Most nem védtem meg magam,hagytam.Úgy vagyok már vele,hogy nem ereszkedek le a szintjére,ha kilépek az életéből,az épp elég nagy szívás lesz neki.Igazából már csak ezt várom.Amúgy sokáig nagyon kötődtem anyukámhoz,de már ő is kezd elveszíteni úgy,mint a biológiai apám.Ha egyszer végre sikerül kiszabadulnom ebből az undorító,gusztustalan családból,nem fognak túl sűrűn látni.Ha valami bajom lesz,vagy tanács kell,az tuti,hogy nem a szüleimet fogom megkeresni,mert most sem támogatnak érzelmileg(inkább lehúznak),akkor minek számítsak rájuk,ha már nem leszek itt?Most sem a családom az,akihez fordulok,ha valami problémám van.

Szóval ne magadat hibáztasd azért,mert ő nem tud emberségesen viselkedni.Néhány embert visszaültetnék az iskolapadba,hogy tanuljanak egy kis etikettet,mert így nem sok választja el őket az állatoktól.

Jó lenne tudni, hogy hány éves vagy.

Egyébként, ha volt rá okod, hogy megüsd, akkor ne legyen bűntudatod. A szülők sem tökéletesek, ők is hibázhatnak és egy gyereket szerintem sem veréssel kell nevelni, mert akkor nem ésszel fogja fel a dolgokat, hanem félelemből fog megfelelni az elvárásoknak. Egyáltalán mi oka volt megütni? Mi történt?