Annyira szeretlek, hogy nem tudok Neked megbocsátani. Létezik egyáltalán ez?

A megbocsátásnem a másik embertől függ, nem is a "bűn"-től, hanem tőled. Tehát akinek a saját lelkében ott a megbocsátás, az megbocsát. Aki büszke, és azért nem, vagy önző és azért nem, vagy aki magát kevésre értékeli, és emiatt nem tudja elképzelni, hogy őt tényleg szeretik, az azért nem. Tehát a nem-megbocsátás oka saját magunkban van. Ebből következik, hogy saját magunkon kell változtatni, ha együtt akarunk maradni. Elégondolkodni: talán nem is szeretem őt, csak birtoklom? Talán nem is szeretem őt, csak élvezem, hogy mindenki irigyli tőlem? Talán nem is szeretem őt, csak boldoggá tesz, hogy valaki képes hallgatni a nyafogásaimat? Talán félek, hogy nem vagyok elég jó, és ezért bárki elveheti tőlem? Szóval a másik ember "megjavítása" csak akkor fog bejönni, ha előbb saját magadat helyrehozod.

szerintem az utolsónak van igaza

ha a szerettünk egy megbántással kifejezi, hogy nem sokat érünk neki a megbocsájtás csak struccpolitika. ott igenis vészcsengő kell, hogy szóljon. nem önbizalomtól függ semmi. a másik ellenünk volt. ez nem tőlünk függ hogy feldolgozzuk, nem dolgozzuk, mert attól még igenis ellenünk volt. lehet pont az bocsát meg, aki azt érzi ezt érdemli, pont hogy az a kishitű.