Neked szokta azt mondtani a párod, hogy "szeretlek, hiányzol stb. "?!
Mi lassan 1 éve vagyunk együtt. És alig mondta azt hogy szeret. Ha érzi, hogy elegem van, szeretethiányos vagyok akkor mondogatja egy darabig, aztán megint nem.
Azt, hogy hiányzol nem nagyon szokta mondani, mert szerinte elveszítené a jelentőségét, ha 5 percenként azt mondaná.
Ugy gonolja hogy ezeket nem mondani kell, hanem éreztetni és szerinte ő érezteti is velem. Szerintem nem mindig, továbbá nekem nagyon jól esne, ha mondaná is.
Nem vagyok az a "csöpögős" percenként mondom és hallani is akarom hogy így szeretlek-úgy szeretlek típus.
De amit páromtól kapok az még nekem is kevés.
Ha társaságba vagyunk még az is nehezére esik, hogy megsimogasson, puszit adjon. Ha én nem adnék neki, nem bujnék hozzá az se látszana, hogy egy pár vagyunk.
Pedig nem igényem lenne rá. Persze nem állandóan nem kellene, hogy csak velem foglalkozzon, de mégis...
Már számtalanszor elmondtam neki, de mégsincs változás.
Azt mondja a kapcsolatunk rólunk szól nem kell mindig kimutatni mit érzünk, nem kell ország-világ elött hangoztatni. És nekem tudnom kell, anélkül is ha nem mondja.
Szerintem nem nagyok az elvárásaim. És ezért is nem értem, hogy ő miért nem tudja teljesíteni ezeket!?
Mit gondoltok erről?
Valaha változni fog?
Egyébként igaza van ? Kimutatja az érzéseit, érzelmeit feléd másképp ? Igaza van, hogy mások előtt azért lenne szükséged, hogy mások is lássák az egymlás iránti érzelmeiteket ?
Mert ha igen, különösen második, akkor tényleg fölös a pánikod, tényleg nem az a fontos mások mit látnak.
Tudod mennyit tudok, akik házon kívül turbékolnak, de kapuzárás után válni akarnak, nem is egy meg is tette.
Mégis melyik a jobb.
De ha neked ez nagyon fontos mégis (mert végülis nincs azzal gond, ilyen vagy) akkor lehet mást kellene találnod, aki ezt az igényedet is kielégíti.
Ő nem fog változni, legalábbis nem hosszútávon, lefeljebb itt ott egy kicsit rákapcsol, de az ideig óráig tart.
Ha megakarod változtatni, az már nem valami jó kezdet. FŐleg alig 1 éve. Ne ragadj le nála, hátha olyat találsz aki jobban hozzád illik.
Igen nincs óra, hogy ne mondaná, hogy szeret.
De ugyanezt tettekben is bizonyítja.
A szeretleket nap mint nap mondja, többször is. Nálunk ettől nem veszíti el a jelentőségét, egyszerűen csak odatesszük minden üzenet, beszélgetés végére, elalvás előtt, hogy szeretlek. Ettől függetlenül érezteti is velem. A hiányzol nálunk nem jellemző, mert minden nap találkozunk és együtt is alszunk habár nem lakunk együtt, szóval nem sok időnk van hiányolni egymást. Nyáron mondtuk utoljára mikor napokig nem találkoztunk nyaralás miatt. Társaságban is "bújik" persze csak olyan finoman, mert ő mégis csak férfi, nehogymár érzelgős legyen... :) Néha egy egy puszi, a kezemet nem engedi el, néha főleg ha buliba vagyunk szenvedélyesen megcsókol, vagy kacéran belecsíp a fenekembe, szóval vannak a kapcsolatunkra utaló jelek, de koránt sem bújik annyit, mint otthon, ami azért természetes, és nem is várnám el, sőt tán zavarna is.
Szerintem nem fog változni ha többszöri elmondás sem használt nála hosszú távon. Csodát ne várj. Az elvárásaid nem nagyok, én sem érezném jól magam, ha ezek nem lennének meg a kapcsolatomban. A barátod valószínűleg ilyen típus, ha téged ez nagyon zavar akkor nem vagytok egymáshoz valók. Hidd el vannak hasonló mentalitású férfiak mint te (pl. az én barátom), és vannak hozzá való hasonlóan kevésbé érzelgős nők. Adj még időt neki, de ha úgy érzed, hogy menthetetlen, akkor inkább lépj tovább. 20/N
Én is olyan voltam, mint a párod, és eleinte borzasztóan zavart, hogy a barátom "túl gyakran" mondta, hogy szeret. Mostanra viszont már teljesen megszoktam, és meg is ijednék, ha esetleg nem mondaná el egy nap legalább egyszer. Mi is odatesszük a beszélgetések végére (telefon, sms, msn), de ez inkább már megszokás, ami engem zavar, őt nem. Inkább azok esnek jól, mikor csak küld egy sms-t, amiben csak annyi van, hogy szeret, vagy felhív, és elmondja, hogy csak ezért hívott:)
Mivel távkapcsolatban élünk jelenleg, ezért sajnos elég gyakran hiányzik ő is nekem, meg én is neki. Ő mondja is, és rosszabb pillanataimban én is mondom neki.
Nem szokta (pedig nekem hiányozna), DE nem győz ölelgetni, puszilgatni, társaságban is. (Persze nem túlzásokba esve, nem üldözzük el a többieket :) )
Ha egyik sincs meg, az már tényleg zavaró lehet, volt ilyenben részem. Szomorúan néztem, ahogy a barátnőmet dédelgeti a párja, az enyém meg hozzám se ér. Az nem fog változni, hogy Neked erre igényed van. Vagy ő erőlteti meg magát (kérdés, hogy az is milyen, ha mesterségesen ráveszi magát - bár értékelhető önmagában, ha megteszi a kedvedért), vagy találsz mást, aki jobban hajlandó kimutatni az érzelmeit...
Nekem mondja! 3 éve vagyunk együtt, 1,5 éve hàzasok egy 1 éves gyerekkel...
Mindig bújik még, puszilgat, ölelget, becéz... nem tipikus pasi, nekem erre van szükségem:)
Megértelek téged, nagyon rossz, hogy nem mutatja ki. Apám ilyen, vagyis nem teljesen, néha kimutatja ha éppen ahhoz van kedve, de nagyrészt ő is "jégcsap"...
Ez nem azt jelenti, hogy nem szeret, pusztán ilyen típus. Nem fogod tudni megváltoztatni ha alapból ilyen sajnos :(
24/N
Huhh. Nekem ez teljességgel elképzelhetetlen lenne, hogy a párom ne mondogassa naponta:D, Mondjuk az is, elképzelhetetlen lenne, hogy ölelgessen vagy megcsókoljon társaságban.
Attól, ha valaki minden nap mondogatja a másiknak, hogy mennyire szereti, egyáltalán nem lesz elcsépelt. Sőt, nálunk már több szó nélküli taglejtés, mozdulat vagy pillantás is van már, amivel szó nélkül tudunk egymással kommunikálni még társaságban is, hogy ne legyen zavaró senkinek sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!