A párom fia utál, mit tehetnék?
az se jó ha teljesen elidegeníti magától a fiát a párod.. akkor rászól ha az ő jelenlétében csinálja ezt, máskor meg hát.. te vagy a nő, neked kell ezt megoldani. ("a jó anya olyan mint egy minduntalan gondoskodó szellem") a nők egyébként is mindig mindent olyan jól meg tudnak szervezni.. :D (hisz a természet rendje szerint ez volna a dolguk a férfiak mellett.. kiegészíteni egymást ugye..)
Ettől függetlenül te saját magadért kiállhatsz. Ezzel a nőügyeivel alkalomadtán te is visszavághatnál, de az ilyenekkel vigyázni kell, mert támadás támadást szül (kivéve ha nem ez a célja, ugye..)
minden "harc" nehéz..
egy szent lélek még az ellenségeinek is jót tesz, így térítve jobb belátásra azt.. idővel kifizetődő (te meg szent vagy ugye? :):) ).
Egyébként mindenki életében vannak problémák, örülj, hogy te ilyet kaptál mert ezen könnyű változtatni, csak rengeteg türelem kell hozzá. A türelemjátékok nehezek, de tanulságosak.
Itt nem sokat tehetsz. Talán annyit, hogy nem veszed magadra a sértéseit, nem szólsz vissza, majd megunja.
18-as hozzászólásod és az előbbiek egyértelműen mutatják a mai társadalmat:
Tök természetes, hogy meggondolás nélkül házasodunk, gyereket csinálunk, aztán baromira nem törődünk egymással, ordibálunk, gyerek közben megőrül, elválunk. Anyuci keres magának egy Bélát, apuci felszed egy fiatal fruskát aki kis híján iskolás társa is lehetne a gyerekének. Közben a gyerek addigra felnőtt, de mégis ilyen fiatalon elköltözni a stresszből nem tud. Addig se sokat foglalkoztak vele, és ráadásul most itt ez a nő is.
Könnyű a 21 évesre rávágni, hogy felnőtt és viselkedjen. De ha egyszerűen nem tanították meg viselkedni, példát sem mutattak neki, akkor mit is várunk tőle???
Pótanyuci ha jó kapcsolatot szeretne vele, akkor jobb ha megérti, és nem megy bele háborúba. Főleg arra a pár évre nem, amíg apuci nem talál magának egy még fiatalabb fruskát.
Egyébként úgy érzem, nem én tehetek arról, hogy így alakultak a dolgaik. Arról sem, hogy elváltak és arról sem, hogy ő elköltözött az anyjától, mert nem bírja a pasit. Mégis mit kellett volna tennem? Semmi elvárásom nem volt vele kapcsolatban, nem szóltam bele a dolgaiba, teljesen felnőtt emberként kezeltem már az első perctől. A barátaim nyugodt természetű, kedves nőnek ismernek, én pedig tudom magamról, hogy nem szeretem a konfliktusokat.
Nem az én hozzászólásaim mutatják a mai társadalmat, hanem a feltételezések, hogy eltart az idősebb barátom, fruska vagyok. Ez elég szomorú. A fiú nem dolgozik, ugyanúgy az én keresetemből is van a kaja, amit főzök, a számlák, sőt, még a tandíjába is beleadok. Nem várok ezért semmit, félreértés ne essék, de úgy érzem, annyit megérdemlek, hogy minimális emberséget mutasson felém.
Lehet hogy hülye feltételezés de nem lehetséges hogy bejössz ennek a srácnak.A korkülönbség nem sok.Főleg ha olyan harmincas vagy aki huszonévesnek néz ki.
Lehet ezért viselkedik veled így hogy megutáld vagy hogy ne tudjál neki tetszeni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!