Szoktatok elfogadni pénzt/egyéb anyagit párotoktol?

Az én barátom 24 éves, de gyakorlatilag én "tartom el". Ugyanannyit keresünk, nem élünk együtt, csak én tudok spórolni, szüleim is segítenek. Ő szemrebbenés nélkül elfogadja (kéri is) a pénzt, mert egyszerűen annyira megszorul hó végére, hogy egy hétig enni se tud. Ilyen helyzetben én úgy érzem, jogos, ha valaki elfogadja a segítséget, legyen az anyagi vagy akár egy bevásárlás. Mikor munkanélküli volt másfél évig, akkor is én segítettem, az ösztöndíjamból élt.

Megértem, ha ez neked kellemetlen. Én sem fogadok el senkitől pénzt. A párodnak is kellemetlen, mert lehet, hogy azt fogja hinni, csak a pénzéért vagy vele. Viszont ha nem fogadsz el tőle semmit, az sem megoldás (feltételezem, más nem tud segíteni). Az említett váltás egy jobban fizető állásra nem megoldás? Nem tudod megkérni a párod, hogy ne anyagiakkal segítsen, hanem mondjuk ebben? A legtöbb problémát megoldaná. Na persze, ha nem lehet... mindenesetre tényleg nézz egy jobb fieztés után, mert ez a helyzet el fog mérgesedni, bármit is teszel. Ha nem fogadsz el pénzt, akkor nem szereted, nem bízol benne (ha azt mondod, nem tudnád visszaadni, akkor azzal fog jönni, hogy nem bankkölcsön ez, nem is kérné vissza), ha elfogadod, élhetetlen vagy, és előbb-utóbb besokall tőle.

Hogy ez mikor következik be, nem tudom... én a barátomat három éve bírom, akkor is csóró volt, mikor megismertem, most is az, feltételezem, egyszer majd összeszedi magát, és akkor ő fog engem eltartani. Valamikor.

Mi közös kasszán élünk, nem kell kölcsönadni egymásnak. Ha bevásárlunk, hol az egyik fizet, hol a másik. És mivel úgy költöztünk össze, hogy volt némi tartalékunk, még sosem jutottunk oda, hogy bármelyikünknek is elfogyott volna a pénze. Eleve csak a havi bevételből költünk, sosem vagyunk 0-n. Ha mégis valamelyikünk odajutna (az a párom lehetne, mert neki van kevesebbje a számláján), akkor nyilván addig a másik kártyájával lenne fizetve, ennyi.

Nincsen külön kiadásunk, amiről a másik ne tudna. Ha valamire beruházunk (akkor is, ha csak az egyikünké lényegében: pl. új ruha, telefon), akkor is megbeszéljük és nincs enyém tiéd.

16:44

Rólad egy kolleginám esete jut eszembe. Ő is évekig volt egy ilyen sráccal, aki sosem tudott kijönni a fizetéséből, meg sokszor volt munka nélkül. A lány meg remélte, hogy megváltozik. Nem is csak ő, a szülei is adtak neki kölcsön, sőt a testvére is (mármint a lányé, persze). Néha megadta, néha nem, általában nem. Olyan szinten élősködött rajtuk, hogy már durva volt. Ez a fajta nem szokott megváltozni, vigyázz! Mikor a lány kidobta, búcsúzólag még meg is lopta őket.

Olyan, hogy egy férfi másfél évig munkanélküli legyen, nincs. Ha más nem, egy férfi elmehet feketén segédmunkásnak, bármilyen fizikai munkára, persze ha nem büdös neki. Párommal mikor összejöttem, épp munkanélküli volt. Összesen 3 hónapig! A legelső adódót megragadta, kemény fizikai munka volt, de nem bírt többet otthon lenni tétlen. Annyira szégyellte előttem, hogy épp akkor ismerkedtünk össze, mikor le volt égve. Sokszor kérdezte, nem zavar? Nem zavart. Láttam rajta, hogy nem léhűtő. Otthon is besegített a szüleinek. Őszintén bántotta, hogy nincs munkája.

Ez megint mi, hogy nem jön ki a pénzéből valaki... ez jellemtelenséget sugall. Ilyennel én egy percig nem foglalkoznék. Párom nagyon takarékos, figyeli az akciókat, nem vesz hiábavalóságot.