Szerintetek van összefüggés a válások és a mostanában divatos gyereknevelési módok között?

Ha azt írod válaszként a saját kérdésedre, hogy két ismerősödnél is ezek a fő okok, akkor igen, létezik összefüggés.

Bár tény, hogy nekem ez kevés indok lenne a házasságom felbontásához, maximum ezt mondanám ürügyként, de hogy oka legyen, ahhoz egy igazán jó házasságnál ez bizony kevés.

Szerintem igen. A nok elfelejtik, hogy nem csak anyák, hanem feleségek is. Olyankor már csak a gyerek létezik a számukra és a férj háttérbe szorul. Lányomat azonnal a kiságyba raktam, én nem tudok nyugodtan ugy aludni, hogy koztunk van. Nem merek megfordulni, mozgolodni stb. Semmi baja sincs. Tegnap olyat hallottam, hogy egy ismerosom a 16 hos gyerekével furdik. Szerintem ez az anyai gondolkodás már betegség. Ma is az anyosomnál van a lányom egész nap (én dolgozok), mert a férjemnek valamit meg kell náluk javítani. Tudom, h vigyáznak rá.

16 hos kislány anyukája

Igen.

Sokan mondják, hogy a férfiak miatt vannak a válások zömében, de én ezzel nőként nem értek egyet.

Szabályosan undorító, amit egyesek a saját férjükkel művelnek szülés után, és akkor még ők vannak felháborodva, ha megcsalják őket.

Végülis igen, lehet benne valami.

Erre mondják azt, hogy már nem férfi és nő a két fél, hanem apuka és anyuka és pont letojják a nemiségüket. Aztán az egyik fél egy idő után megunja, általában a férfi. Nem fogják már meg egymás kezét, nem csókolják meg egymást, mert mit gondol majd róluk a gyerek.

Egyébként pérom is kicsit így gondolkodik. Még nincs gyerekünk, de nagyban tervezgetjük. Mondtam neki, hogy nehogy beleessünk majd mi is ezekbe a hibákba, járjunk majd kettesben is nyaralni, hétvégézni, kirándulni. Legjobb az lenne, ha egy évben kétszer nyaralnánk, egyszer kettesben, egyszer gyerekekkel. Persze, ha már elvannak egy hétig a nagyiéknál sírás nélkül, 4-5 évesen, vagy amikor már látjuk, hogy oké. Erre leteremtett, hogy milyen önző anyuka leszek majd, hogy gyerekek nélkül akarok nyaralgatni... Nehogy már ettől legyek önző... (Az én szüleim is gyakran nyaraltak nélkülem, mégsem volt vele bajom, sőt. Tök jó volt, hogy még mindig imádják egymást és tudnak romantikázni - én meg kaptam pár hét szülőmentességet:))

Mondtam neki azt is, hogy a gyerek kicsi korától kezdve külön szobában lesz, ez ellen szerencsére nem volt kifogása.

Én szeretném majd, ha a gyerekeim talpraesett, világjáró gyerekek lennének majd, akik imádnak kint lenni a nagyiknál a kertben, nem pedig az én szoknyám mögé bújdosni, ha meglátnak egy szarvasbogarat. Ez nekik is jó és nekünk is, akik még igenis szerelmespár vagyunk, nem "csak" szülők.

Véleményem szerint a sok válás oka, inkább az h az emberek könnyebb megoldásnak gondolják ezt, mint azt h némi belefektetett munkával helyrehozzák ami volt és kevésbé érzem az emberek közötti összetartozást és egyre inkább az individualista gondlatokat érvényesülnek - minden én, én, én és csak azután van a "mi"...

A gyerek nevelését két ember dönti el, meg kellene tudni ezt beszélni és vmi középútban megegyezni :S

Szerintem igen. Barátnőm korai gyerek, lazán nevelték, most született egy tesója, ő meg amolyan késői gyerek, 38 évesek voltak a szüleik. Már 3 éves a kisfiú, de az anyuka még mindig külön szobában alszik vele. Most derült ki, hogy apuka 1 éve félrelép, mikor előtte 20 évig nem tette.

Babysitterként dolgozom suli mellett és legtöbb helyen egy ágyban alvás van még 3-4 éves gyerekkel is. Az anyukák állandóan le vannak foglalva és a gyerekeket senkivel sem hagyják ott 2 óránál több időre, a saját nagyszüleivel nem marad el, de még az apukával sem alszik el pl, csak anyával. Én is csak akkor megyek, amikor már alszanak. És a szülők között vágni lehetne a feszültséget, főleg az apa részéről.

Szóval szerintem van összefüggés, nem is kevés. Ezért is nem fogok így gyereket nevelni.

Nyilván van összefüggés, hiszen itt olvashattunk több ilyen történetet is, de szerintem a házasság felbomlásának nem ez volt a valódi oka, hogy a gyerek kettejük között alszik, hanem az, hogy nem akarták megbeszélni a dolgokat, vagy nem voltak hajlandóak a kompromisszumra, netán totálisan más nevelési elveket vallottak.

Önmagában ez a sok mostanában divatos nevelési és babagondozási elv nem okoz gondot minden férfinél, van nekünk is ismerősünk ahol apuka ugyanúgy azokat vallja, mint anyuka.

Mondjuk egyik férfinek a t.ke kivan azzal, hogy a felesége melle már "cicike", akit anyuka kicsap a pláza kellős közepén is, ez érthető, mármint hogy zavarja apukát. Egyik ismerős házaspárnál az anyuka ilyen szemléletű, tüntet a nyilvános szoptatásért, stb., apuak viszont nem akarja hogy a felesége melle közszemlén legyen. Úgy van vele, attól, mert a felesége szoptat, attól még NŐ is, akinek nem kéne az intim testrészét mutogatna.

Ugyanakkor van olyan férfi is, akit nem zavar, ha a felesége a mellét már nem tekinti másnak, mint egy ételtárolónak, sőt, olvastam olyat is itt gyk-n, hogy apuka szex közben nem bánja, ha "szopizik" ő maga is.....náluk tehát nem okoz gondot anyuka kifordulása nő mivoltából, mert apuka is fura szerzet.

A másik az elslamposodás: erről viszont a nő tehet. Anyukaként is lehet valaki csinos, de lehet leharcolt is. Ugyanakkor itt is két típusra bontható a férfi is: egyik szereti ha a felesége csinos és kívánatos, másik azt vallja, neki az asszony három mérettel nagyobb mackófelsőben, lenőtt copffal is szexi.

Tehát mindig, minden két emberen múlik - a kérdés az, a két ember véleménye egyezik-e?

Most lehet, hogy le leszek pontozva, de ez egy jóval összetettebb kérdés ennél.

Ha a gyerek időnként kiváltó oka is a házasság felbomlásának, akkor az amiatt van, hogy a szülők éretlenek voltak a szerepre, és képtelenek felfogni, hogy egy darabig elfelejthetik a megszokott életüket. Mit értesz pl. azon hogy a gyerek már "több hónapos?" Nem tudom, Te magad nevelsz-e gyereket, de ma azt javasolják az orvosok, hogy 4-6 hónapos korig kizárólag anyatejet kapjon a csecsemő. Mivel pedig még a hozzátáplálás megkezdése után is kb. egy hónap, mire kiváltunk egy étkezést, a szoptatós anya legkorábban a gyermeke 5-7 hónapos korában tud viszonylag hosszabb, több órás kimenőre menni. A cumisüveg nem mindig megoldás, sok kisbaba nem fogadja el. Hogy a saját példánkkal jöjjek: a kisfiam 9 hónapos volt, amikor először mentünk újra randizni. Addig kibírtuk. Nem ment a házasságunk rovására.

Szokás a házasságok megromlása okának felhozni, hogy a gyerek a szülők között alszik, mert így lőttek a házaséletnek. Hát nem tudom. Mi pl. soha nem szoktunk lefekvés előtt szeretkezni, nem azért, mert köztünk alszik a gyerek, hanem mert én este 10-kor már hulla vagyok, a férjem meg 2-nél előbb nem álmosodik el. Ez így volt a gyerekek előtt is. Más a bioritmusunk, ennyi. Együtt vagyunk máskor.

Az igaz, hogy egy több éves gyerekkel elég kényelmetlen lehet egy ágyban aludni, de ez önmagában nem hiszem, hogy válóok. Ha a házasfelek ezt nem képesek megbeszélni, és nem tudnak olyan megoldást találni, ami mindhárom érintett félnek megfelel, akkor ott a kommunikációval és a problémamegoldási készséggel van a baj, nem az alvási szokásokkal.

Anyuka elkényezteti a gyereket: ezt kifejtenéd bővebben? Én a környezetemben inkább azt tapasztalom, hogy az apukák engedékenyebbek, ami valahol érthető is, kevesebbet vannak a gyerekkel. Nálunk mondjuk pont nem, a férjem szigorúbb, de nem említette, hogy emiatt válni szeretne.

És igenis fel kell fogni, hogy 6 héttel a szülés után egy nő sem szexistennő, sőt, amíg intenzíven szoptat (az említett 4-6 hónapig), sokkal kevésbé kívánja a szexet, mint egyébként. Puszta biológia. Mindkét félnek engednie kell olykor, tehát a feleségnek is beadnia a derekát, hátha "evés közben jön meg az étvágy" - nálunk ez gyakran bejött, és a férjnek is felfogni, hogy egy darabig nincs minden este szex.

A dolgok nem olyan feketék és fehérek, mint az kívülről látszik olykor.