Miért vannak olyan emberek, akik azt állítják, hogy egyenesen utálják a gyerekeket? Mi az okuk?

Én utálom a gyerekeket, nem "menőségből", ez nem egy divat-nem divat kérdés. Ettől nem lesz valaki beton kemény, laza csaj.

Egyszerűen ellenszenvet váltanak ki belőlem, bármit tesznek, csinálnak, mint másnál pl. egy pók vagy egy kutya.

Ez van.

Az elméletem: de jó, hogy nem vagyunk egyformák, de ha valaki más, rögtön hülye.

Ezt ne tudom neked elmagyarázni, te szereted és pont, én nem és pont.

Én megértem azt, aki szereti, de ez fordítva nem fog működni.

A pók és a kutya csak egy példa volt, hogy valaki azt nem bírja elviselni, én meg a gyereket.

Igen, én is voltam gyerek, na és? Attól még nem kötelező valamit szeretnem.

Nagyon jól megvagyok magammal, nincs önutálat, és szép az életem, hála. :)

Én is "utálom" a gyerekeket. Vagyis nem szeretem, nem érdekelnek. És nem akarok kemény nőnek tűnni. Vagyis van amikor akarok, de nem ezáltal.

Nem emlékszem arra amikor nagyon kicsi voltam. Amikor meg nagyobb lettem akkor sem arra emlékeztem amik most zavarnak a gyerekben. Te látod magadon a másoknak nem tetsző dolgokat? :D

A nagyobakkal semmi bajom (iskolások), bár a koroszályomon alul nem nagyon szoktam kapcsolatokat építeni.

Azt nem tudom hogy mitől van. Talán azért mert legkisebb vagyok 3 testvér mellett akiknek már gyereke van én meg alig érettségizek még. Sajnos még mindig azt hiszik kicsi fecsegő vagyok akire nem kell figyelni. Zavar, hogy nyálasak, piszkosak, hangosan, sírnak, minden megfogdosnak, nem veszik észre hogy én nem akarok velük foglalkozni, azt csinálnak amit akarnak (pl hiába mondom, hogy ne simogasd meg a kutyám mert harap- és tényleg harap- ő jön hogy kutyuska. Hát lehet hogy csak én nőttem ilyen profi családban de mindigis tudtam hogy idegen kutyához nem megyünk csak úgy oda stb). Aztán nagyon zavarnak az anyukák. Akik amint hogy szülnek azt hiszik nekik mindnet szabad, másoknak meg semmit, aki nem szült, nem ért velük egyet, vagy nem akar gyereket arra tigrisként ugranak rá. Nem bírják elfogadni ha valakinek nem ez az élete. Bármit megengednek a gyereküknek (hogy a kutyás példánál maradjak, még ők is bíztatják, hogy simogassa meg a kutyát a gyerek, mert a kislány/néni -18 éves -.-"-is ezt akarja... Közben még mindig mondom, hogy harap a kutyám), engem meg semmibe vesznek. Beszűkülnek, másról nem is lehet velük beszélni. Szülést sem szeretném, nem azért mert féltem a mellem, hanem azért mert rettegek a fájdalmaktól. Én nem bírnám ki 9 hónapig nagy hassal, nekem rohangálnom kell, csinálnom amit szeretek. Úgy is mondhatnám, hogy élni akarok de akkor félre lennék értve mert manapság az élni akarás = pia-drog-szex-buli-cigi. De én még életemben nem cigiztem, ittam stb. Én olvasni szeretek. :D Én nem bírnám hogy valami ennyire megváltoztatja az életem. Nekem fontos az állandóság. Kialakítom az életem nagy nehezen, hoyg aztán feldúljam... Na ezt én nem bírom...

A "utálatomhoz" nagyon hozzájátszik a többi ember. Mégpedig azzal, hogy képtelenek elfogadásra, toleranciára, megértésre. Én egy önző ( és igen utána tőlem is megkérdezik, hogy ki fog pelenkázni öreg koromban de én vagyok önző :D), nem normális, érzelmi nulla (imádom az állatokat de nem baj :D) vagyok. Az élet értelme a gyerek, más nem is lehet. Szeretném ha elfogadnának és nem utálnának ki az anyukák és azok akik szeretik a gyerekeket, azért mert én nem.

Nem szídok senkit, nem lőném le ha látom az utcán, csak nem kedvelem őket, nem érdekelnek. Ilyen vagyok, és nem rossz.

Biztosan megvan rá az okuk. Nem mindenki szerethet mindenkit. Van, aki a nőket/férfiakat/időseket utálja. És van, aki a gyerekeket. Ha az általad megkérdezett lányok ilyen 16-17 évesek, akkor lehet, hogy ezt felnőtt korukra kinövik.

Én magam sem kedvelem őket túlzottan, pedig már 27 éves leszek. A Párom is így van vele. Lehet, hogy ez pár éven belül megváltozik, de egyelőre még a gondolattól is rosszul vagyok, hogy terhes legyek, szüljek és kakis pelenkákat cseréljek, valamint éjszakánként többször felkeljek etetni. Nem tervezem, hogy 33-34 éves korom előtt gyereket szülök.

27/L

Van, aki nem a helyén használja aszavakat. Van olyan ismerősöm, aki egyenesen az apja halálát kívánta, pedigf csak anynit akart mondani, hoygh megbántódott, és most nincs kedve látni. Ezt a "jobb lenne, ha megdöglene" módon fejezte ki, de nem kívánt ilyet, csak mérges volt.

Sokan hazsnálják az "utálom" szót csupán a "nem kedvelem " szinonimájaként. És satnyítják a nyelvet.

Én sem szeretem a gyerekeket.Igen engem is irritálnak,annyira tele vannak energiával,hogy az enyémet leszívják,lefárasztanak.Agyilag is teljesen leamortizálnak,és nincs türelmem hozzájuk. Nem tudok ez ellen mit tenni. Lehet majd vagy 10 év múlva ez fog változni,de most sajnos ez van. :/

20 N