Mire jó a lelki terror, mind a szüleim, mind a barátom részéről? Miért csinálják?

Kedves kérdező!

Az én tanácsaim: 19 éves vagy, felnőtt, tehát azt a szakot kellett volna megjelölnöd, amit TE akarsz,de ez mostmár mindegy. Szóval: ha nem vesznek fel, akkor is költözz el a kis faluból, dolgozz, menj levelezőre, vagy ne, ha nem akarsz, jövőre próbáld meg azt a szakot, amit szeretnél.

Költözz el abba a városba, ahol az egyetem van! A barátoddal majd alakul, lehet ez átmenet is.

Te egy 19 éves felnőtt vagy, az nonszensz, hogy nem negednek sehova...ilyen nincs!

Keress albérletet és társakat hozzá (volt osztálytársak). lesz önálló kerseted, életed...

A szüleiddel NEM ÉRDEMES beszélni. Majd rájönnek, hogy mit veszítettek.

Ennyi.

Szerintem mindenképp költözz el, hacsak nem akarsz végképp lelkileg összeomlani. Használd ki, hogy a párod még melleted áll, és ha tudsz költözz hozzá. A helyedben egy percig sem gonolkodnék, ne hagyd magad! Ez nem élet amit most élsz, és ha nekik tök mindegy hol vagy, akkor miért lennél egy olyan helyen ahol csak megaláztatások érnek.

Tudom, hogy ez mérhetetlenül nehéz döntés, de tapasztalatból beszélek, én is fogtam magam, és elmentem otthonról az érettségi után. Most már jó a viszonyom a szüleimmel, és tudom, hogy ezt annak is köszönhetem, hogy képes voltam elmenni.

19.08

Azt kell mondjam a szüleid nagyon keményen nyomják. Ott lennék amikor emészti őket a hiányod, mert ez hamarabb eljön, mint gondolnád. Egyébként pedig nem kell eltartania a párodnak, járj levelezőre, és hogy tudj tanulni helyezkedj el részmunkaidőben. Nincs megoldhatatlan probléma :) Jót tesz majd neked a munka, és az önállóság, legalább megtapasztalod a szabadságot.

Tudom, hogy hihetetlen, de lesz még olyan, hogy egy asztalnál ültök a szüleiddel békességben, emiatt egy percig sem kell aggódnod.

Nyugodj meg! Láttam én már olyat sokszor, hogy "ha ez meg az lesz akkor fel is út le is út!", meg, hogy ha nem engedelmeskedsz, akkor ki vagy tagadva, meg hasonlók...

Aztán, amikor meg eltelik némi idő, változnak a viszonyok, esetleg szembesülnek vele, hogy a nagy jóslataik a semmire se jutásról meg a tékozló gyerek visszakullogásáról nem jönnek be, akkor majd elkezdenek puhatolózni meg közeledni...

Szóval csak annyit akarok mondani, hogy előbb-utóbb mindenképp elköltöznél otthonról vagy párkapcsolat vagy iskola miatt, hát akkor rajta!

Vagy tényleg nem szeretnek annyira, hogy elfogadjanak felnőtt, a saját életedről döntő személyként is, - sajnos van ilyen, csak a filmeken tökéletesek mindig a szülők - vagy idővel meghajolnak majd a tények előtt.

Persze arra készülj fel, hogy ha a második eset is következik be, akkor se lesz a viszony felhőtlen, mert a tüske benned mindig ott marad amit szemellenzős gondolkodásukkal ők okoztak...

Bár azt se nevezném felhőtlen viszonynak, ami a Te feltétlen engedelmességedre épül...

Viszont arra vigyázz, hogy bármennyire is csak a barátod van most Neked, ne menekülj hozzá, hanem csak menj! Nagy különbség!

Nagy teher az egy embernek, hogy ha tudja, hogy csak ő van valakinek és nagy teher egy kapcsolatnak.

Lehet, hogy Te nem ebben a helyzetben vagy, de kiszolgáltatott helyzetben hajlamosak vagyunk megmentőt keresni, ahelyett, hogy magunkat mentenénk meg...

Értem ezalatt azt, hogy a már mások által is tanácsolt saját életet teremtsd meg a barátod szeretetének támogatásával de nem csak rá támaszkodva.

Kicsit cseberből vederbe helyzet lenne, ha esetleg megromlana a kapcsolatotok és akkor meg egy ott berendezett életet kéne otthagynod, de hova?

Vedd úgy inkább ezt a szerencsétlen helyzetet, hogy a viselkedésükkel felmentenek kötelességeid alól, és mint a mesében a legkisebb fiú, elindulhatsz "szerencsét próbálni"!

Ha innen nézzük, akkor már nem is olyan rossz érzés, ugye?

Bár kicsit ijesztő, mármint az ismeretlen a megszokott rossz helyett.

Emiatt tűrünk olyan sokat családi és párkapcsolatainkban.

Tűrj, vagy ne. A lényeg, hogy dönts. Azt szerintem el kell fogadnod, hogy őket és a hozzád való hozzáállásukat nem változtathatod meg, tehát a kérdés nem az, hogy miért ilyenek ők és a helyzet, hanem, hogy mit teszel Te, hogy változtass a helyzeteden.

Sok sikert a döntéshez!