Ez apakomplexusnak számít?

16 éves lány vagyok. Az apám teljesen közömbös számomra. Úgy érzem, hogy nem vagyok neki elég jó. Egyszer azt mondta, hogy az unokatestvérem mennyivel sikeresebb a tanulásban, van pasija, rendes barátai, stb. Másokkal kedves, velem meg nem. Mikor kicsi voltam, jó kapcsolatunk volt, de 10-11 éves korom óta egyre rosszabb. Soha nem beszélünk, mert csak kritizál. Ha vendégeink vannak, előttük folyton lejárat, panaszkodik rólam. Ha valamit szeretne, nem kéri tőlem, hanem azt mondja pl. hogy most idehozod. Szerintem azt gondolja, hogy ha mondok valamit akkor az úgyis teljesen jelentéktelen, mert hülye vagyok, semmit sem tudok. Ezt gyakran érezteti velem, például ha mondok valamit akkor a szavamba vág, elhesseget, forgatja a szemét. Pedig egyébként nem vagyok annyira hülye, hogy ezt kelljen csinálnia. Sokszor kiabál velem, a legkisebb dolgokon is kiakad, rendesen félek tőle. Már nem is tudok vele természetesen viselkedni, inkább meg sem szólalok, mert tudom, hogy belekötne. Ha valami olyan dologra kér, amihez én nem értek, akkor kérésre sem magyarázza el, nem mond semmit, csak vár hogy csináljak valamit (magyarul hülyét csináljak magamból) és utána ordítozik velem, vagy csak azt mondja hogy ennyire nem lehetsz hülye. Imád sértegetni engem. Sosem beszélgetünk, utoljára puszit a születésnapomon adott és körülbelül 2 éve ölelt meg.

Ezért lehet az, hogy az idősebb fiúk tetszenek? A komolyabb, érettebb fiúk. Nem tudom komolyan venni a korombeli fiúkat, pedig aranyosak velem.. De nem megy egyszerűen. De a komolytalan lányokkal sem jövök ki jól. Szerintetek?