Vertétek már meg a szüleiteket?

Én egyszer megütöttem anyámat,lány létemre.

Mielőtt még felháborodnátok,leírom röviden az esetet.

Hárman vagyunk testvérek,3 lány.Anyánk alkoholista,abból is a durvább fajta.Ha ivott(és mindig részeg volt) akkor előbb ütött ököllel minket,mint hogy kérdezzen vagy mondjon bármit is.rendszeresen tűrtük csendben a verését,és amikor elfáradt,vagy elment inni,akkor egymás sebeit ápolgattuk,csendesen,sírva.Ezt úgy képzeljétek,hogy én 15 a nővérem 17 a húgom 9 éves volt.Még a húgom is kapott verést bőven,szegénykém.

Egy nap arra mentem haza,hogy hallom a 17 éves nővérem nagyon zokog. A következőt láttam(20 éve volt,de ma is mindenre emlékszem)A kishúgom az ágy alatt zokog,és láttam,hogy félelmében bepisilt.A 17 éves nővérem a szoba közepén kuporog,és zokog.Amikor rám nézett a szeme bedagadva,a szája felrepedve,vérzik.Rám néz,és sírva mondja.Menj a szomszédba Hívj segítséget.Anyám hulla részegen ordibált,hogy azt csinálok veletek amit akarok,mert én sz@rt@lak titeket a világra,kis qrvák,és folyamatosan ütötte a nővéremet.Én ledöbbenve fordultam meg,hogy átszaladjak segítségért a szomszédba,de anyám elkapta a hosszú hajamat,és a földre rántott,hogy ne merjek sehová se menni,mert széttapossa a belem.Belém rúgott,a nővérem elkapta a lábát,kiabált,hogy ne merje bántani egyik húgát sem.Anyám ledöbbent,hogy a nővéremnek volt erre mersze,így 10 körömmel esett neki.Én ekkor rápillantottam a húgomra aki 9 évesen csendben zokog,és mondogatja,hogy "jaj apu hol vagy??gyere haza.Apa hallod??gyere haza (apánk éppen dolgozott)

Akkor dühös lettem.Elborult az agyam.Elkaptam anyám kezét,és rákiabáltam,hogyha még egyszer bármelyikünkre kezet emel,a kezét eltöröm.Pofon akart csapni,Nem engedtem,de visszakézből új szájon csaptam,hogy az amúgy is hullarészeg anyám az ágynak esett.Csak hebegett,és ordított,hogy mertem megütni.De már nem érdekelt milyen következménye lesz ennek.Elkaptam a nyakán a pulcsit,és újra megfenyegettem.Majd mindhárman átmentünk a szomszédhoz,aki nem is engedett el minket amíg apánk haza nem jött.Apánk iszonyú mérges lett.Szerencséje volt anyámnak,hogy lelépett,mert ha otthon találta volna,apám lehet meg is ölte volna.(ez csak az én gyermeki képzeletemben volt,valószínű nem tette volna meg,de tuti megverte volna)

Ezután apám elvált anyámtól,és bár próbált minket még párszor megverni,de nem ment neki.Mindig lefogtam a kezét,így egy nap elment,elköltözött..

36/N

bocs, véletlenül elküldtem.

Tehát soha nem ütöttem meg anyámat, de sajnos alkoholista, és volt olyan eset, hogy menni akart el itthonról, és én meg elé álltam, hogy nem mehet ki. és nekem jött. Természetesen én pedig megvédtem magam. Nem ütöttem meg, viszont elkaptam a kezét, hogy ne tudjon se bennem, se magában kárt tenni. Vagy amikor ki akart mászni az ablakon, én meg visszarántottam. Sajnos ezek sokszor fordultak elő, legutóbb tegnapelőtt :( ha iszik, akkor ilyen. VAgy amikor annyira be volt rúgva, hogy meg akarta verni a 16 éves sógornőmet, mert valamit "látott". Akkor is elkaptam a kezét, és addig szorítottam, amíg fel nem adta, és a földre nem feküdt. Nem bántottam, nem akarom, csak megvédtem magunkat. Szerencsére nem nehéz, mert dupla olyan súlyom van, mint neki. Nő vagyok és 24 éves. Kb 16 éve megy ez :(

13-as vagyok

Tapasztalatból mondom,hogy egy alkoholista aki önmaga nem akar gyógyulni,az sosem fog meggyógyulni,és mindig is alkoholista marad.Minél több év telik el,annál jobban eldurvul az alkoholizmusa.

Írhattam volna a történetet tovább is,hiszen volt időszak amikor visszaköltözött(a magyar jogrendszernek köszönhetően megtehette,hiszen a lakásban joga volt élnie),és tovább durvult a helyzet.De még ennyi év után sem emlékezem ezekre szívesen,és igyekszem mindent kitörölni az emlékeimből(az más kérdés,hogy nem megy)

Mi végül is egy módon tudtunk végleg megszabadulni tőle.Örökre lemondtunk róla(ahogy ős is lemondott a gyerekeiről,hiszen az alkoholt választotta)Amikor én 18 éves lettem,elköltöztem.Nővérem addigra már férjhez ment(inkább belemenekült egy házasságba,ami szerencséjére jól sikerült) a húgom apám beleegyezésével a nővéremhez költözhetett.Apánk meg újra megnősült,és boldogan él.Én 18 éves korom óta nem láttam anyámat.Ahogy egyikünk sem.Hogy él-e még,fogalmunk sincs,de nem is igazán kapkodunk,hogy utánajárjunk.Számunkra ő már több mint 20 éve halott.

Nem akarlak elkeseríteni kedves 14-es,de a te anyukád sem fog megváltozni.Vagy beletörődsz hogy amíg él alkoholista lesz,vagy végleg megszakítod vele a kapcsolatot.Jobb sosem lesz.Ha gyermeked lesz,akkor még arra is rá kell majd döbbenned,hogy az unokája sem fogja érdekelni.(fájni fog)