Lehet, hogy melléfogtam? Mit várhatok egy ilyen férfitól?

Párom 30 éves, de mintha antiszociális lenne. Ragaszkodik a saját kis világához, a megrögzött dolgaihoz és szüksége van egyedüllétre is és ezt hangoztatja is. Nem úgy viselkedik mint más 30 éves, aki alig várja hogy igazán elköteleződhessen valaki iránt, aki mindig a barátnőjével szeretne lenni stb.

3 éve vagyunk együtt, de szinte mindig ő határozta meg hogy mikor találkozunk. Neki a heti 3nap együttlét már sok, de szép lassan alkalmazkodott hozzám. Max. heti 4 napot szoktunk együtt tölteni, de abban is van hogy csak este jön mert sokat dolgozik vagy más dolga van.

Van hogy többet vagyunk együtt, akkor már érzem rajta hogy magányra vágyik. Nem olyan kedves, figyelmes velem és látom az arcán hogy szívesebben lenne egyedül. (szobájába, laptopjával) Van olyan is, hogy úgy gondolja sokat voltunk együtt képes 1 napig nem hívni. Ezek nekem rosszul esnek, de mégis szeretem. Mindig szemet hunyok a dolgai felett.

Elérkeztünk arra a pontra, hogy összeköltözünk. Bár visszagondolva lehet én jobban akartam mint ő. Igazából még csak most rendezkedünk, de már most olyanokat mond, hogy jó hogy 2 szobás a lakás mert tudunk külön is lenni...(Persze ezt viccnek szánja, de én ezt nem annak veszem) Úgy gondolom, hogy kellett ez a költözés ahhoz, hogy tudjam van-e jövőnk. Tudunk-e együtt élni.

Csakhogy ha ő már most így áll hozzá? Miért ragaszkodik ennyire egy 30 éves férfi a magánszférájához, mikor elvileg boldog párkapcsolatban él??? És én egyáltalán nem is vagyok az a tapadós csaj, nem akarom minden percemet velem tölteni. Szervezek külön programokat barátnőkkel stb.

Lehet ő nem is akarja igazán ezt az egészet? Én nem kényszerítettem rá semmit, ő mondogatta hogy már ideje megkomolyodnia és az ő ötlete volt az összeköltözés?

Vagy lehet azt sem tudja mit akar?!

És ezt még meg sem tudom vele beszélni, mert mindig azt mondja amit hallani akarok!