Hazamennétek a helyemben?
A kedves férjem kitalálta, hogy menjek haza legalább 2 hétre a gyerekekkel, hogy ő tudjon nyugodtan dolgozni meg lomtalanítani a lakásban. Sok határidős munkájuk van, oké. Itthon is elférne már egy alapos kacatmentesítés. A gyerekek is élveznék.
Viszont nekem ott bűzlik a dolog, hogy mióta ezt kigondolta, minden nap megkérdezi, hogy na mikor megyünk már, és még meg van sértődve, hogy én némi hátsó szándékot sejtek ebben az egészben. Tényleg én vagyok nem normális paranoiás?
válasza:Nem tudom, te ismered a férjed.
De pl, mikor a férjem festette a lakásunkat, addig én is elmentem a gyerekkel a nagymamámhoz vidékre. igaz csak 3 nap volt, de minden nap beszéltünk. Én nem gyanakodtam.
Bizalom? Hát amíg nem kérdezte meg nap mint nap... Ez az én hibám mondjuk, de a jóhiszeműségemmel már korábban annyiszor megégettem magam, hogy igazán senkiben és semmiben nem bízok.
Sajnos az oda-vissza utazgatás meg kicsit nehézkes, a kisebb gyerek még csap pár hónapos, a nagyobb 2 éves, vele meg azért nehéz, mert folyton nyüzsög. Meg irtó drága a vonatjegy, buszjegy is.
6- jól megfogalmaztad, mert tulajdonképpen ezt érzem én is :S. Ezek után meg már inkább arra hajlok, hogy menjünk, és vissza se jövünk. Amikor az exemmel anno vége lett, és a szülei házában maradtam, na neki nem volt ennyire sürgős, hogy tűnjek már el onnan.
10- aranyos lenne tényleg, nekem is jól esne ezt gondolni, de miután legutóbb nőnapon meg anyák napján még csak ezek említéséig sem jutott el, nem hiszem. :(
Köszönöm mindenkinek, aki írt!
Most lett festve, fél éve sincs...
Sokszor "viccelődik" olyanokkal, amiből tulajdonképpen az jön le, hogy nem vmi jó neki így.
Persze most meg meg akarja magyarázni, hogy ezzel nekem akar jót, hogy odahaza lenne segítség a gyerekekkel, meg pihenhetnék én is többet. Ez még így igaz is lenne, de itt helyben is meg lehetne oldani, ha egy picit is számítana az én kényelmem is.
válasza: válasza:Ebben a sztoriban az a leggyanúsabb hogy amikor ennyire sok határidős és iszonyat fontos munkája van, hogy marad ideje ezzel egyidőben lomtalanítani?
Tudjuk hogy ha valami tényleg nagyon fontos munka terén, átcsoportosítjuk a többi dolgunkat és halogatjuk őket mivel egyszerűen nem lehet akkor azokat megcsinálni ha időben be akarjuk fejezni a halaszthatatlan munkákat.
Egyszerűen nem mennék el. Ha nagyon erőszakoskodik, akkor tök higgadtan rákérdeznék hogy miért akarja ennyire hogy lelépjünk, és nem-e gondolja hogy mi nem vagyunk tárgyak, akiktől pl. egy lomtalanítás alkalmával ki lehet tenni a házból :)
A gyerekekkel kapcsolatban is érdekes átalakulás zajlott le. Az elsőt nagyon akarta, fiút várt, kislány lett, de ennek ellenére rajong érte. Kezdetben sokkal többet tudott vele kezdeni, mint én. A második baba nem egészen volt tervben, és bár ő fiúcska, sokszor érzem úgy, hogy csak én szeretem :( Meg hát sajnos anyagilag sem voltunk berendezkedve kettőre, ettől már van egy alaphangulat egyébként is. Velem is kb az van, hogy eleinte hercegnőnek éreztem magam, most meg vmi cselédlány félének mondanám. Pedig nem vagyok igénytelen, nem csak sz@rospelenkákról lehet velem beszélgetni... Már ha egyáltalán beszélgetünk ugye. Általában feszült és türelmetlen, és nem kedves velem, most hogy így végiggondoltam. Zéró figyelmesség. Ja, kb az ellentettje annak, amilyennek megismertem.
Persze itt valószínűleg minden mindennel összefügg.
Tudjátok, tényleg az kéne, hogy hazamenjek és vissza se jöjjek, legfeljebb a cuccainkért.
válasza: válasza:Nyugi, tudom nem könnyű de láttál már olyan házasságot/kapcsolatot ahol mindig minden oké? :)
Próbálj meg vele leülni, megbeszélni biztos nem egyik napról a másikra lett ilyen és ha akar, akkor fog változni de idő kell neki. A kérdés hogy akarja-e. Ne menekülj a problémák elől, és ha elfogadsz egy jótanácsot, az az energia amit az agyalásba fektetsz, szerintem arra mindenképp elég lenne hogy megpróbáld megoldani a gondokat. Nem mondom hogy tuti sikerrel jársz de ha őszintén akarod, és mégsem sikerül legalább a te lelkiismereted tiszta lesz. A sajátjával meg majd elszámol ő maga. A gyerekkérdéshez nem tudok mit fűzni, engedd el a feszkót onnan mivel ezen változtatni nem tudsz már, szeresd őket ahogy tőled telik, legalább esélyt kapnak arra hogy boldogok legyenek. Ne rágódj rajta ha nem úgy szereti ahogy kéne, mert nem fog egy gomnyomásra váltani ilyen téren. Ne stresszelj mert a gyerekek látják kárát, legalább egyiktőköre tudjanak majd támaszkodni érzelmileg. Egy kérdés van csak amit meg kell válaszolni: meg akarod oldani? vagy inkább feladnád? (egyik sem gond, de muszály dűlőre jutni magaddal mert fel fog emészteni)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!