Hogyan vészeljem túl?

Pár éve tart az a bizonyos "ennél nincsen lejjebb" korszak az életemben-volt halál, betegség, stb.

Egy éve elvesztettem a munkámat is. Alkalmi melók akadtak, de az egyszerűen nem volt elég ahhoz, hogy párommal albérletet tartsunk fenn-ő dolgozik, és nem is várhatom el tőle, hogy eltartson. Úgyhogy haza kell majd költöznöm jövő hónapban egy időre. Ez eddig nem is "nagy" gond, hanem: az öcsém. Otthon lakik, és egy elkényeztetett önző barom (tényleg bocs), aki csak kelléknek nézi a szüleit és engem is. Nemrégiben szereztek neki munkát-amit tessék-lássék elfogadott, rengeteget lóg, de közben jól keres, és persze semmit nem ad haza. De azt elvárja, hogy kiszolgálják, édesanyám munka után mosson-főzzön, rohangáljon neki nasikért a városba, elmosogasson utána.

Senkinek nem szokott ajándékot venni, anyáknapján egy

köszöntést nem mondott édesanyánknak. Ha otthon van, űthívja az ugyanolyan lumpen haverjait, dől a fűszag a lakásban. Rengeteg gáz ügye volt már, de mindig el lett nézve neki.

Édesanyám viszont elvárja tőlem, hogy én is kiszolgáljam a "testvérkémet", legutóbb otthon voltam, kitakarítottam, rendbe raktam a kertet (öcsém akkor is csak kiállt cigizni a teraszra és vonogatta a vállát), de egyszerűen nem voltam hajlandó a nagyképű, flegmára főzni...Erre rettentően le lettem hordva, utolsó, önző embernek.

Próbáltam már beszélni komolyabban erről édesanyámmal, de egyszerűen homokba dugja a fejét.

Természetesen nem azzal van a baj, hogy segítenem kell-ez természetes, sőt örömmel főzök, takarítom a lakást, így is sokkal tartozom, de egyszerűen nem bírom elviselni, hogy közben "kisöcsikém" fütyörészve lóbálja magát a lakásban, nem akarok a cselédje lenni.

Mit ajánlotok (nyugtatón kívül), hogyan lehet viselkedni egy ilyen emberrel, hogyan vészeljem át ezt az időszakot otthon?

Előre is köszönöm a válaszokat! Elnézést, ha indulatosan fogalmaztam.