Hogyan vészeljem át az éjszakákat ezzel az érzéssel, ilyen lelki fájdalommal?
Két éve vagyunk együtt a párommal, nagyképűség nélkül mondhatom, hogy minden tökéletesen működik köztünk.
Egy kisvárosban lakunk, s egy 50km-re fekvő város egyetemére járunk mindketten.
Én albérletbe költöztem az egyetem miatt, ő viszont jelenleg bejár, mivel a szülei nem tudják úgy támogatni, mint engem. (Lényegében tudnák, de mivel párom többször kezdte újra az egyetemet, olyan megállapodás van köztük, hogy bejár, amíg nem bizonyítja elszántságát.)
Én karácsony előtt hazautaztam, így majdnem egy teljes hónapot töltöttem otthon, vele. Ez idő alatt végig együtt voltunk, még jobban "összenőttünk". Egyszerűen imádom őt, ő az életem értelme.
Ma azonban visszaköltöztem az albérletbe, hiszen a hónapban még több vizsgám lesz. Ez az első estém nélküle, de már ki vagyok borulva, sírtam is. A nappalokat valahogy még átvészelem, de az éjszakák borzasztóak, amikor nem bújhatok oda hozzá, nem érzem az illatát, óvó kezeit.
Sajnos kevésszer van arra lehetőség, hogy ő itt aludjon nálam, mivel én többedmagammal lakom itt, így nehéz megoldani.
Az lenne a legjobb, ha végre összeköltöznénk, ő is ezt szeretné, de erre majd csak februárban lenne lehetőség (de ekkor sem sok...), hiszen a szüleitől függ, hogyan döntenek felőle. Én sajnos azt érzem, hogy nem engedik be, maximum szeptembertől. Addig még nagyon sok víz lefolyik a Dunán, én pedig addig éjszakánként mindig magamba fogok roskadni.
Nem a sajnálatotokat kérem, hanem tanácsokat olyan lányoktól/nőktől, akik hasonló cipőben jártak/járnak a párjukkal. Hogyan vészelitek át az estéket? Nekem már a tanulás sem használ, belesírok a könyvbe.
válasza:Tudom hogy nagyon rossz, sajnállak is.
De vannak ennél nagyobb próblémák is.
Írj neki egy SMS-t és gondolj a szép pillanatokra. Minden jobb lesz meglátod :)
Nyugi, itartást
válasza:Mi lenne, ha beszélnétek a szülőkkel, ő szentül megígéri, hogy igyekezni fog, te meg azt, hogy a körmére nézel, és nem megy a tanulás rovására a szerelem?
Ők is voltak fiatalok, hátha megértik, hogy össze szeretnétek költözni.
válasza:sokkal rosszabb a mi helyzetünk úgyh nem sajnàllak elhiheted..inkàbb csak együttérzek.
egyébként nem fogsz belehalni..ha nehéz is akkor is ki fogod bírni szóval ha elhiszed, hogy nincs miért sajnàlnod magad, akkor könnyebb lesz.
ameddig csak ezt csinàlod böghetsz hónapokon keresztül.nem segít
Én is ezzel szoktam nyugtatni magam, hogy örüljek, hogy "csak ennyi" problémám van.
Ezen a szülős-beszélgetős dolgon én is gondolkodtam, egy próbát megér, köszönöm szépen.
válasza:Szerintem inkább a tanulással foglalkozz mint a srác hiányával, mert amit tanulsz elméletileg az életed lesz, amiből meg kell majd élj. A fiú meg.... ki tudja.
Bocs de tapasztalat... Voltam hasonló cipőben nem foglalkoztam a tanulással annyit amennyit kellett volna és 2 pici gyerek mellett fejezem most be az egyetemet. De ez is csak egy nagy mák, hogy olyan férjem van aki segít és támogat ill. nem az lett (hála a jó égnek!!!így utólag) a férjem aki miatt hasonló érzések kerítettek hatalmukba mint most téged.
Minden jót és kitartást neked!
29/N
válasza:Szia! Hát én is ilyen nőci voltam anno. Minden reggel, amikor egyedül maradtam, pedig csak dolgozni ment, úgy éreztem sosem lesz este, sose ér haza, nem bírom ki. Megpuszilgattam a felakasztott kabátját is. Hm. Rég volt. 12 éve....:)
Én a helyedben beletemetkeznék a tanulásba, h estére olyan hulla fáradt legyek, h ne legyen erőm agyalni. Ez több okból is jobb lenne neked. És neki is ezt tanácsolnám, így a szülei látni fogják, h akar és nem fogja semmi gátját szabni, h együtt legyetek. A vizsgák miatt nem szabad kiborulnod, és hidd el a fiúk nem annyira csípik a mindig szipogó lányokat. Tudom mit érzel, nagyon rossz, de a rosszban ott van Ő és létezik és él, és csak a tied. A jövő elöttetek. Sztem üsd ki magad a tanulással. Én ezt tenném.
válasza: válasza:Igazából nem értem a kérdést. Mi okoz neked "lelki fájdalmat"? Hogy nem aludhatsz a pároddal? Mivan? Te most komolyan ilyen szinten defektes vagy lelkileg? Bocsánat, nem megbántani akarlak, de ez most így kijött...
Figyelj, őszintén kívánom hogy ez legyen a legnagyobb problémád az életedben. Nem egészen normális szerintem amit csinálsz, kicsit összeszedhetnéd magadat.
De mondok én neked valamit, hátha jobban érzed magad tőle:
párom hivatásos katona. Bár közösen bérelünk lakást, én másik városba járok tanulni (110 km-re), így a heti 7 napból legalább 4et külön vagyunk.
Sőt mondok még jobbat: volt hogy külszolgálaton volt fél évig. Ez alatt az idő alatt összesen 1 hetet töltöttünk együtt.
Sőt: képzeld most se látom egy hónapig, mert ő kiképzésre megy, nekem meg vizsgáim vannak:)
És most figyelj: soha egy árva könnycseppet nem morzsoltam el ilyen hülyeség miatt mint hogy "nem érzem óvó karjait" (najó, hazudtam, a fél éves misszió első 1 hónapjában néha sírdogáltam azért, de mindent meg lehet szokni). Elvégre felnőtt emberek vagyunk. Szedd össze magad! Fel a fejjel, ha minden jól megy, fogtok ti még annyit együtt aludni hogy meg is unod. Telefonon meg lehet beszélni.
És még mielőtt valaki azzal jönne hogy "nem is szereted igazán a párodat": nem szeretem, hanem IMÁDOM, és jelenleg az esküvőnket tervezzük.
Ez az első nap nélküle, oké, pityeregj kicsit, majd megint belerázódsz a hétköznapokba.
válasza:Ő nem tud az albérletedbe költözni valahogy,vagy iskola mellett eljárna dolgozni és közösen fizetnétek egy albérletet?Hidd el,sokan megtették már ezt.
Elég szomorú,hogy egy egyetemista srác ennyire a szüleitől függ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!