Optimisták, szóljatok! Hogy vészeljem túl?

Gondolj arra hogy jó volt hogy megtörtént, hogy az első legtöbbször nem végleges, és ami nem végleges az nem is a legjobb, tehát bármilyen szép és jó volt ez, ennél sokkal sokkal jobb lesz az igazival, aki máris közelebb van hozzád, és minden pillanatban közelebb és közelebb kerültök egymáshoz. Attól függetlenül hogy lehet hogy még nem is ismeritek egymást. Valahol vár rád.

Vidámság!

Egy optimista.

nem kell érzelmileg jól legyél, az életünkben helye van a fájdalonak is, máskülönben honnan tudnád, hogy milyen örülni?

épp most vesztetted el életed egyik nagy szerelmét, miért is akarsz azonnal happy lenni?

tudom, nagyon nehéz, nagy szerelmek utáni fájdalmat nem lehet megúszni, sajan ez van

adj magadnak időt a fájdalomra és szépen lassan érezni fogod azt, hogy az élet önmagában is nagyszerű, értekes vagy ... és egyszer csak azon kapod magad, hogy megint szerelmes vagy és most egészen másképp :)

Azért valami miatt vége lett a dolognak.

Nálam szakaszokra bontható egy szakítás, ha velem szakítottak.

1. A felfogás szakasz, hogy realizáljam, hogy kimondta a végét.

2. A halálvágy szakasz, amikor minden mindegy, persze nem az.

3. A depressziós szakasz, amikor mindenki felhőtlenül boldog párkapcsolatban van, csak én nem.

4. A merengős szakasz, amikor felidézem az elmúlt kapcsolat jó oldalait.

5. A féltékenységi szakasz, amikor percenként ellenőrizgetem, hogy kapcsolatban van -e már.

6. A kétségbeesett szakasz, amikor részegen felhívom, vagy SMS-t írok neki.

7. A másnapos gondolkodó szakasz, amikor végre elkezdem meglátni a hibáit, és hogy miért is ment tönkre minden.

8. A belátás szakasz, amikor elfogadom, hogy az egésznek vége, és ideje továbblépnem.

1 és 8 között hónapok telhetnek el, de bármekkora is a fájdalom az 1-6 szakaszban, végül eljön a 7 és a 8, még sosem maradt ki. Viszont az elsőt sosem fogod elfelejteni, mindig különleges helye lesz a szívedben. Csak az a fontos, hogy a jövőbeni kapcsolataidban érzett érzéseket ne ehhez a kapcsolathoz hasonlítsd, mert ilyen sosem lesz többé. Az első az különleges.

"- Mester! Boldogtalan vagyok! Mit tegyek?

- De hát a ki a fene mondta, hogy neked boldognak kellene lenned?"

- írta a példabeszédet egy filozófus író.

És így is van, az élettel együtt jár, hogy néha szomorúak, boldogtalanok legyünk.

Majd elmúlik.

A kérdésedre, hogy mit tegyél: várj. Az idő meg fog gyógyítani. Csinálj mindent úgy, ahogy jól esik, gyászold meg a kapcsolatodat, de mellette keress valami rendszeres elfoglaltságot, és egy idő után azt veszed észre, hogy már két hete nem jutott eszedbe a szerelmed, vagyis hogy már nem zavar annyira a dolog.