Van itt olyan ember, aki nem szereti az apját? Mit kell elkövetnie egy apának ahhoz, hogy a gyereke ne szeresse?

Velem mindig is foglalkozott, amikor kisebb voltam, meg úgy 12-13 éves koromban is. Anyuval sosem volt olyan felhőtlen a viszonyuk, sokat veszekedtek, de ütni nem ütött soha.

Aztán egyszer minden megváltozott. Apu Írországba ment dolgozni, anyuval ketten maradtunk. Mint később megtudtam, mikor 8 éves voltam, elváltak. Nem volt vagyonmegosztás, hiszen együtt maradtak, egy lakásban legalábbis. Azóta körülbelül 5x beszéltünk. Néha hiányzik valaki, akivel lehetne beszélgetni. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, csak rossz, hogy igazából a kettőnk viszonya így a levegőben maradt. Az, hogy rendesen meg sem ismertük egymást. Azóta másik nője van,. hazaköltözött, el is jegyezték egymást. Ő boldog lett, én pedig itt maradtam. Már a szülinapomon sem köszönt föl három éve.

apámat nem lehet szeretni. nem is akarom. Egy szemét alak,mikor részeg volt,ütött minden ok nélkül,egyszer anyámat is felpofozta. volt,hogy anyám úgy húzott ki az asztal alól,mert ököllel ütött azért,mert számítógépeztem.

Öcsémet szinte soha nem bántotta,ő mai napig állandóan az apjáról beszél,mióta elköltöztünk is. engem hetente átlag egyszer ütött. szidott,mert eljártam a barátaimhoz,akik először 14 éves koromban lettek. Mindenért bántott,mondogatta,hogy semmirekellő vagyok,nem viszem semmire,kövér vagyok...

most 16 éves vagyok. Lám,vittem valamire. lefogytam 10 kilót(75ről 65re),dolgozom(ha van mit) és háztartást vezetek. Párommal élek,és itt jó életem van.

Ennyit apámról. Egy önző szexista,szadista barom.

Hát szeresse akinek Józsi volt az anyja.

Én se szeretem...régebben anyut durván verte,alkoholista,nem törödik semmivel,pszichés beteg,mindenkit lelki terrorban tart,úgy ordibál ,hogy zeng tőle a ház.

Rólam és a tesóimról az égvilágon semmit se tud(szó szerint),nem is érdekeljük,egy ballagáson se volt ott soha,mert nem érdeklisemmi önmagán kivül és egy esemény erejéig se birja ki pia nélkül...

De engem már nem is érdekel egy csöppet se,szeretet meg egyáltalán nem érzek iránta.Mit szeressek rajta?!

19/L.

Én kb. 10 éves koromig szerettem, aztán inni kezdett csendesen.

A piálástól teljesen megváltozott, nem érdekelte semmi.

A karrierjét építette, aztán a piával lazított.

nem foglalkozott velünk.

Aztán rátört, hogy meg kell tanulnom mi az élet (persze a rossz oldala).

Halála előtt arra törekedett, hogy ne nagyon maradjon pénz utána, hogy jól megtanuljuk mi az élet.

Egy depressziós baarom volt.

Én és a bátyám... elég azt csinálnia amit velünk tett.

21 év házasság alatt többször is megcsalta anyát és minket balesetnek tekint az utóbbi időben jöttünk rá és a báttyám elintézi....

Én sem szeretem. 5 éves voltam, amikor elváltak, felém se nézett, egyszer nem látogatott meg. A válást simán fel tudtam volna dolgozni (még jó is volt, hogy többet nem veszekedett Anyukámmal, nem cirkuszolt itthon), láttam a környezetemben, hogy más gyerek is van így. Csak azokat vasárnap látogatta az apjuk. Én ezt nem tudtam feldolgozni, hogy nekem szarik a fejemre - soha nem bocsátom ezt meg neki, pedig már jócskán felnőtt vagyok. Nem hogy nem szeretem, megvetem és gyűlölöm. Anyám úgy tud legjobban megbántani, ha azt mondja "olyan vagy, mint apád"

13 évesen én kerestem meg, akkor még lett volna esélye. Anyukámat próbálta szidni, befeketíteni, rólam nem is nagyon kérdezett. Volt, hogy a találkozásunkra is (enyhén) ittasan érkezett. Úgy ért véget a rövid kapcsolattartás, hogy nem keresett. Mint húgomtól 13 évvel később megtudtam, azért nem, mert úgy volt vele, keressem én! Egy 13éves gyerek az apját - és már különben is megtettem!

Mivel nem ismerem, így nem is szeretem.

Állítólag miután anyukámat összeverte, engem pár hetesen kilógatott az erkélyen, csak mert sírtam.

Szívesen találkoznék vele, hogy megismerjem, ha megkeresne, de 18 év alatt sem tette.. Nekem meg nem hiányzik.