Családi ok miatt nem tudnék viszonozni egy meghívást, amit "illene", mit tegyek?

Nehéz helyzetbe kerültem. Van egy barátnőm az egyetemen, akit nagyon megkedveltem, jól elvagyunk, aranyos lány, már bemutatott pár embernek a baráti társaságából is. A nyárra meghívtak hozzájuk egy fesztiválra. A fesztivál 1 hetes, nyilván 2-3 napra szólna a meghívás minimum, és mivel én tőlük olyan 130-140 km-re lakom, ezért a barátnőmnél laknék abban a pár napban. Egyelőre egy "jól hangzik, de majd meglátjuk nem tudom hogy dolgozom"-mal intéztem el a dolgot. A barátnőm nagyon lelkes volt, hogy milyen jó lesz, meg hogy akkor majd körbevezet náluk, megmutatja hol nőtt fel, mik a kedvenc helyei stb. Megemlítette, hogy mivel sokat meséltünk már egymásnak a szülővárosainkról ő is nagyon kíváncsi az enyémre. Az az igazság, hogy szívesen meglátogatnám őt otthon, de úgy illene, hogy én is visszahívjam majd őt egy másik alkalommal. De erre nincs lehetőségem, illetve nem szeretném. Nagyon ritkán hoztam haza bármilyen havert, és ha néha volt is valaki, akkor az is csak épp beugrott max 1-2 órára, soha senki nem aludt nálunk. Vannak itthon problémák, vagyis apa iszik. Nem mondanám, hogy alkoholista, de vannak időszakok amikor rendszeresen minden este elmegy kocsmázni, hazajön nem részegen de van benne annyi, hogy már nem teljesen tiszta a feje és olyankor belénk köt, és úgy viselkedik, ahogy azt nem szeretném ha bárki is látná. Ezek nem kiszámíthatóak nála, van hogy tök jókedve van mégis elmegy és bepiál, van hogy napokig búskomor, alig szól pár szót aztán elmegy bepiálni. Szóval nem tudom kiszámítani, hogy mittudomén hétfőtől csütörtökig hívjak vendéget mert akkor vállalható a viselkedése. Ráadásul nem is állhatok elé azzal, hogy x napig itt lesz egy barátom, légyszíves viselkedj normálisan és ne igyál. Amúgy nem alkoholista, illetve nem tudom ezt minek lehet nevezni. Nem mentegetni akarom, de nem függő, mert van hogy 1 hétig semmit nem iszik, munkahelyre mindig józanul megy, ha tudja hogy megyünk valahova kocsival akkor is simán meg tudja állni, hogy nem iszik. Sőt igazából csak mi tudjuk anyával h ezt csinálja, a környezetünk, az ismerőseink nem is sejtik hogy ilyen. Én erről soha senkinek nem beszéltem, nem hiszem hogy bárki megértette volna, és nem az hogy szégyellem, de elég kellemetlen lett volna erről beszélni a barátaimnak. A barátnőmnek sem akarok erről beszélni, de nem tudom, hogy utasítsam vissza enélkül. Elfogadni nem akarom, mert jártam már úgy, hogy meghívtak valahová aztán mindig emlegették, hogy mikor megyünk már hozzátok, szerencsére elég messze lakunk a városközponttól így lehetett a távolságra fogni, hogy miért mindig másokhoz mentünk és hozzánk soha, de jelen esetben plusz minusz 3 km nemigen jelent mentséget. Ráadásul előre félek, hogy mi lesz majd akkor, ha lesz egy komoly kapcsolatom és haza akarom vinni az illetőt. Mit mondok majd neki? Tudom, hogy ez nem az én hibám, de mégiscsak az én megítélésemet befolyásolná mások szemében. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Mit tesz más, aki hasonló cipőben jár?