Hogyan tudnám ezt viszonozni?

Két hét múlva államvizsgázom és ennek megfelelően feszült és ideges is vagyok. Sajnos néha a férjemen csattan, de még magamat is nehezen tudom elviselni.

Már többször elnézést kértem tőle a pikírt viselkedésem miatt, de mondta, hogy semmi gond, ilyenkor ez normális, majd elmúlik, ha túlleszek a vizsgán.

Vele értelemszerűen kevesebb időt tudok tölteni, mert a jegyzetek felett görcsölök egész nap. Most nem dolgozom, de a férjem is lebeszélt a munkakeresésről, amíg a vizsga nincs meg, mondván akkor egyikre se tudnék rendesen koncentrálni.

Kérés nélkül, úgy, hogy ő viszont dolgozik, takarít, főz, írószerekkel kedveskedik (párszor kiborultam, hogy nem tudom összefogni mivel a lapokon hányódó tételeket, vagy kifogyott a tinta a nyomtatóból - másnap reggel hozott mindenből).

A tévét lehalkítva nézi, mondván nem akar azzal ingerelni, hogy ő szórakozik, amit nyilvánvalóan én is szívesebben csinálnék, mint a statisztikai adatokat rendezgessem egy adott tételhez.

Kaját tesz elém, mert észrevette, hogy a stressz miatt hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy egyek - tényleg kiszolgál. Főzni gyakorlatilag nem enged, hogy szerinte ezzel se menjen az időm, inkább tanuljak.

Ha puffogós hangulatban vagyok, akkor egyszerűen arrébb vonul, de nem veszi fel -tudja, hogy nem neki szól, csak ideges vagyok a vizsga miatt.

Nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyire figyelmes és segítőkész, de közben bűntudatom is van, hogy ez most nagyon egyoldalú, én épp besárkányosodtam az idegességtől, ő ennek ellenére kedves velem, pedig valóban nehéz most elviselni engem. Mint említettem, néha már magamat is idegesítem...