Hogyan tudnám jobban értékelni amim van és nem mindig többet akarni? Van házunk kocsink minden, én mégis azt látom hogy másnak több mindene van

Én is írok neked példákat, hogy lássad, nem minden fényes, ami csillog:

Egyik ismerősnek a segge alá tették a lakást, berendezve, van pénz dögivel. DE: utálja a szüleit ennek ellenére, mert soha egy percet se törődtek vele, azt hiszik, pénzt kell tolni és kész. Elmegy vasárnapi ebédre minden héten 11.55-kor és kimegy az ajtón 12.30-kor, már hiába próbálnának ráérni a szülők, már ezt nem lehet utólag megoldani... Szerintem nem jó se neki, se a szülőknek, társas kapcsolataiban borzasztó a srác, mert otthoni mintát látta, azt követi...

És mi vagyunk azok, akiket pl. látsz, hogy 4 hónap alatt felépül a ház és nem tolja a talicskát: nekem 4 diplomám van, a férjemnek 3, munka mellett is mindig tanultunk, diplomáztunk. Szellemileg nehéz munkát végzünk, igaz, ezt meg is fizetik. Így én nem tolom a talicskát. DE ezt a szakmát bárki kitanulhatná és megfizetnék. De ahhoz tanulni kell ám, nem rosszul és jó ész kell hozzá... Sokan lusták fiatal korukban tanulni és aztán csak irigylik a másikat.

Anyukám 50 évesen kezdett el jól élni, egyedül nevelt 2 gyereket, egy fizetésből (így tudom, mi a szegénység!), majd mikor kicsik voltunk, elkezdett tanulni, diplomázott, nyelvet tanult (munka és 2 gyerek mellett), 50 éves lett, mire meglett a gyümölcse a sok munkának. Ma már jól él, lehet őt irigyelni. És lehet utána csinálni.

Hidd el, ritka aki "véletlenül" gazdag. A legtöbben nagyon sokat tanulnak és dolgoznak érte. Az én környezetemben legalábbis.

Ha nem vagy olyan szerencsés, hogy a szüleid alád tegyék (amiért cserébe valószínűleg nem neveltek volna egyáltalán, mert sose érnek rá), akkor állj neki te is, tanulj és tanulj. Csaknem biztosan jobban élsz majd. Ha ezt irigyled tényleg másoktól.

Vagy irigykedjenek ők a te gondtalan életedre, mert megvan mindened és mégse munka-gyerek-tanulás ördögi köréből áll az életed...

Én soha, egyetlen percig nem irigykedtem soha semmire és senkire. Tudod miért? Amikor gazdagabb, vagy ügyesebb, okosabb emberrel találkoztam, az irigység helyett inkább megpróbáltam ellesni tőle, belelátni abba, hogy ő hogyan csinálja. Ha olyan gazdag emberrel találkoztam, aki erőfeszítések nélkül lett gazdag (az ilyen nagyon ritka) akkor viszont mindig láttam annyi negatív dolgot körülötte, hogy eszem ágában nem volt irigykedni.

Egyet érdemes mérlegelni. Ismersz olyan embert, akinek valami jobb az életében, mint neked és ezért Te szívesen elcserélnéd vele az egész életedet, minden örömödet, bánatodat? Biztos, hogy minden arany, ami fénylik?

Még egy észrevételt tennék. Ma a lakosság elég nagy %-ának egyáltalán nincs háza, soknak még lakása sincs, de az már tényleg nagyon kevésnek adatik meg, hogy önerőből fel tud építeni egy házat. Az már csak hab a tortán, hogy neked esélyed van a boldogságra, főleg, ha az agyadat átállítod erre a szemléletre, amit mutattam neked. Sok sikert hozzá:).

Szerintem foglald le magad. Ne haragudj, de túl sok a szabadidőd, ha ennyit tudsz foglalkozni ilyesmivel.

Soha az életben nem volt saját házam, egy kis sötét lyukban élünk egy társasházban, nem mondom, hogy nem irigykedem néha hogy másnak jobb, de 10 óra munka után amikor este fél8 fele hazaérek, örülök, hogy meg tudok vacsorázni és 2 órát bambulni ki a fejemből a tv előtt vagy egy újságra, mielőtt lefekszem és kezdődik a nap elölről. Ebben a pár órában pedig épp szarok arra, hogy másnak mi van, a szabadságomon meg végképp nem töltöm az időm ilyesmivel.

A házáért egyébként más is megdolgozik, azok kivételes példák, ha valakinek a segge alá rakják. Más ugyanúgy a két kezével, hitellel, ezer gonddal épít fel egy házat, vagy vesz mg és újít fel, de egy lakást is.

Én 34 évesen nagy lábremegések közepette készülök elköteleződni 20-25 évre valamelyik bank mellett, hogy végre saját zugba költözhessem. Én pl. téged irigyellek:-). Milyen jó lehet, hogy nem a legszerényebb lakésok között kell keresgélned, és ennyi időre lekötve lenned!

Viszont jó családom, barátaim vannak, van munkám, egészségem, látok-hallok, gondolkodom, érzek illatokat, és ennek örülök.

Ha eltöltenél egy hetet egy romániai nyomortelepen, vagy akár csak itthon, máris értékelnéd, amid van. Lehet, hogy ezt kellene tenned amúgy.