Nem tudom őket a családomnak tekinteni. Nagy baj?

2 hetes voltam amikor anyám meghalt, 8 évesen apám lemondott rólam és így sok nevelőszülőhöz kerültem. 1 éve megálltam ennél a családnál (egy nő, egy férfi és 2 vérszerinti gyerek) de nem szeretem őket. De nem velük van a baj, ők mindent megtesznek hogy jól érezzem magam de én ezt valamiért nem akarom, tudom hogy nem ide tartozom és hülyén érzem magam főleg amikor rosszat csinálok (ami elég gyakran van) és kicsit kiakadnak rám. Legszívesebben elszöknék de eddig minden családnál megtettem és felesleges volt mert pár nap után megtaláltak és amúgy se lehet úgy élni. Délelőtt suliba vagyok, délután meg az utcán vagy haverokkal vagy egyedül és este hazajövök. Utálok velük beszélgetni meg bármit csinálni pedig mostanában egyre többet akarnak velem beszélni. A másik 2 gyerek is mindig hív hogy csináljak velük ezt meg azt de nem csinálom soha mert az nekem nem jó. sokszor megbántom őket és gonosz vagyok de csak azért mert azt akarom hogy hagyjanak békén. Amúgy is sokat rosszalkodok mert úgy érzem hogy tök felesleges jónak lenni mert akkor én leszek a szar és amúgy se kapok vissza belőle semmit. Vagyis általában nem. Csak 1-2 embert engedek közel magamhoz de van sok haverom. Sok dolgot az utcán tanultam amit még nem bántam meg (nem divatból csináltam mint ahogy mostanában szokás) ezért haragszanak a "szüleim". Egyszer a tanárokkal együtt elküldtek pszichomókushoz de nem mondtam neki semmit. Lehet hogy hülye vagyok de én a halott anyámhoz szoktam néha beszélni ha szar kedvem van. Sokszor szokták mondani hogy ha nem fogok megváltozni akkor majd börtönbe fogok kerülni de igazából ezt is magasról leszarom mert csak 1 ember vagyok a sok közül és nem is biztos hogy oda fogok menni. Ezekre nem szoktam reagálni nem tudom mit gondolhatnak. Szerintem nekik is jobb lenne ha megszabadulnának tőlem mert éljék a saját életüket. Ha nagykorú leszek elköltözök. Addig van valami megoldás?

15F