Meddig normális egy házasságban a túlzott önállóság?

Már megismerkedésünkkor is ilyen volt, nem csak házasságunk alatt, hogy egy hónapban egyszer hazautazik egy hosszú hétvégére (szabadságot is kivesz néha) a szüleihez, kétszáz km-re laknak tőlünk. És van, hogy egyedül hagy itthon. A barátaival is gyakran eljár. Mindig időben hazaér. De csak azt csinálja meg itthon, vagy úgy cselekszik ahogyan neki jó. Ha én elakarok menni a strandra, vagy akárhova neki nincsen kedve, akkor én menjek egyedül, - strandra egyedül?! - ezt ki is jelenti és rossz kedve lesz, mert önmagának is ezzel lelkiismeretfurdalást okoz, hogy nem jön el velem, és ezzel az egész délutánunk le van lőve. Tudja, hogy a barátnőim a világ több pontjára szóródtak szét és egyelőre nem találtam újakat. Például választhatná most azt is, hogy igaz, hogy 3 és fél óra az út egyirányba a szüleihez, de mehetett volna szombat délután vagy reggel is, hogy az estét még velem töltse ma, mert tudja, hogy utálok egyedül lenni este... De nem, ő így tervezte el magának, ő így akarja, akkor ő így tesz. Én vagyok túlságosan függő, vagy ő túlságosan magának való?