Meddig normális egy házasságban a túlzott önállóság?

Ha neki mindent szabad s neked nem akkor legközelebb mikor elnyomni próbálja a te eltávozásod, programjaid akkor üss vissza az ő fegyverével. Hozd fel ellene a saját szavaival, kifogásaival s addig utánozd amíg bele nem nyugszik. Először lehet vagy fél órán át fog vitatkozni, hogy az nem úgy van, most nem érvényes a régebi ő indoklása stb.

pl: Jól érezted magad legutóbb a barátaiddal? Merre jártatok? Szívesen vagy velük? Én ma veled szeretnék lenni legjobban, gyere velem a strandra. Gondolom ha te mehettél a barátaiddal nekem is ugyanolyan jogom van veled menni, hisz azért vagy a párom, mert együtt olyan jó. Akkor értem megtehetnéd kivételesen.

vagy: Ha te elmész én is megyek anyuékhoz. Hogy nem engeded? Pedig ma megyek, mivel olyan fárasztó az utazás ilyen melegben, igazad volt múltkjor, hát letudom minnél elöbb. Féltesz? Hát gyere velem.

hát de bakker. te magad mondtad meg mi a hiba. ő hív, te meg nem akarsz menni. akkor ő se menjen meglátogatni a szüleit??? mikor te meg hetente mész anyukádhoz meg most mondod hogy nem bírod a szeretett emberek közelsége nélkül.

miért gondolod hogy csak zavarnál náluk? nem minden család egyforma. az én apukám olyan, hogy nálunk mindig mindenki csak zavart, nem szivesen látott senkit, ezért ugy voltam nevelve hogy én se zavarjak sehol és bennem is mindig bennemvan ez az érzés hogy biztos csak zavarok. holott egy csomó ember szeret vendéget fogadni, meg szereti ha van kivel beszélgetni és tökre nem is zavarok, csak nehéz megszokni és tényleg ez bennem is megvan hogy akárhogy hívnak, csak sokadjára nehezen megyek el mert mivan ha csak udvariasságból mondják. szerintem menj vele, segits náluk esetleg hogy tuti ne legyen az az érzésed hogy zavarsz.

Szerintem az egészben ott van a kulcs,a mit az első mondatodban írsz: Már a megismerkedésünkkor is ilyen volt. Hát akkor nem vettél zsákbamacskát. Ha előre tudtad, hogy neki ilyen számodra nehezen tolerálható szokásai vannak, ugyan minek mentél hozzá? Előre kell gondolkozni, nem utána sírni-ríni.

Most már viszont, hogy megvan a baj, tessék leülni egy nyugodalmas pillanatban a férjeddel és megbeszélni vele, hogy kinek milyen igényei vannak az együtt- és különléttel kapcsolatban és megpróbálni kialakítani egy kompromisszumos megoldást. És nem a neten kell sírdogálni. Kommunikáció a varázsszó!

Nekem is el szokott utazni a férjem,hosszú hétvégékre is(pici gyerekkel maradok itthon),és igen jót tesz a kapcsolatunknak...a szüleihez meg én is megyek, mivel a felesége vagyok,már én is a család részének érzem magam,nem utánfutónak,anyósomék ugyanolyan szeretettel várnak mindkettőnket(már 3unkat,gyerekkel)

Szerintem te vagy túlságosan ragaszkodó,én is ilyen voltam,aztán egyszer kétszer,h elutazott a férjem,ájöttem,hogy ez baromi jó dolog,mert szerintem hosszú távon az nem tartható,h két ember csak egymás s..gébe bújik...Próbálj meg nyitott lenni,fedezd fel,hogy milyen jó néha az egyedüllét..Egyedül vásárolgatni,nézelődni,futni,sétálni,olvasni...Hidd el,h olyan dolgokat fogsz felfedezni magadban,amikre nem is gondoltál..