Meddig normális egy házasságban a túlzott önállóság?

Embertípus kérdése. Én is ilyen vagyok, de szerencsére a férjem is. Néha van, hogy magányra vágyunk, akkor valamelyikünk elvonul, elutazik - de probléma sincs belőle, mert értjük a motivációt a másiknál. Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretnénk egymást, egyszerűen ilyen típusúak vagyunk.

A barátokkal is hol együttesen találkozunk, hol külön.

Neki pl van egy társasága, akiket annyira nem csípek, hogy egy egész estét eltöltsek velük. Ha velük megy, akkor én nem csatlakozom, viszont jól el tudom magam foglalni addig is.

Azt egyénileg kell eldöntened, hogy mennyire tudod tolerálni, hogy ő ilyen.

Nekem egyre furcsább, amiket írsz.

Már az is zavarna, ami az alapszituáció, amit a kérdésedben kiírtál.

De hogy te maradj otthon, amíg ő elmegy valahova, te ne látogasd meg anyukádat, amikor akarod, a te tányérodat te mosd el...Nekem úgy tűnik, ő egy uralkodó, elnyomó típus, az legyen, amit ő akar, a többi le van sz*va, már elnézést. A házasságkötés alatt durvult el ennyire a helyzet? (biztonságban érzi már magát)

Én elgondolkodnék és komolyan beszélnék vele.

Nem szeretnek a szülei?

Én irtam előző oldalon hogy én is begubóznék.

Mi 2 hetente együtt megyünk párom szüleihez,ott is alszunk,de még nem gondoltam h nem kellene mennem,mert "csak utánfutó" vagyok.A párja vagyok,egymáshoz tartozom,miért gubbasztanék otthon ha mehetek vele is?

Ahogy a brátaihoz is megyek,lassacskán nekem is barátok,jófejek,igaz hogy pasik,de legtöbbször barátnőt,feleséget is hoznak magukkal,ismerkedem össze velük.

#11 vagyok.

Nekem az furcsa, hogy miért nem mersz/akarsz a szüleivel találkozni. A szülőlátogatás (mindkét oldalról, az enyémek is 200 km-re laknak) többnyire együtt történik, mivel mindkettőnket családtagnak tekintenek. Ilyen esetben csak akkor nem megy a másikunk, ha beteg vagy valami halaszthatatlan dolga van.

Én kétszer hagytam ki az ő szüleit mostanában - egyszer pár nappal műtét után voltam és egész nap aludtam, illetve segítség nélkül kevés dolgot tudtam megcsinálni, másodszor pedig akkor, amikor begyulladt egy fogam és indulás előtt 1 órával húzták ki. Akkor annyira megviselt a több napig tartó fájdalom, illetve a beavatkozás, hogy inkább otthon maradtam.

A szüleink mindkettőnkre kíváncsiak, ha mondjuk épp a saját gyerekükkel akarnak kicsit foglalkozni, akkor maximum leülünk távolabb és hagyjuk a másikat beszélgetni velük. De fordítva is működik, néha a férjem elmegy apámmal ide-oda és akkor ők töltenek együtt egy kis időt, valamint segítenek egymásnak olyanban, amiben én nem tudnék (pl fizikai erőt igénylő "férfimunka").

Az önállósági kérdést, illetve azt, hogy téged leszabályoz, külön kezelném.

Egyrészt hív téged is, ha megy, az már rajtad múlik, hogy nemet mondasz.

Az uralkodhatnék már más tészta, azt már inkább látom problémának.