Akit eltart a a párja, az hogyan éli ezt meg és mi a jövő képe?

Én majd 10 évet dolgoztam mikor befejeztem a sulit. Munka mellett is dolgoztam. Aztán úgy jött ki, hogy szakmát váltanék, de már nem bírtam a munka suli egyszerre tempót. Igy elmentem rokkantnyugdíjba (siket vagyok) Szüleim tartottak el. Tanultam levelező. Egy év kemény tanulás volt. A következő már lazább volt mert nem volt annyi tanulnivaló és elkeztem munkát keresni. cirka 4 évig nem találtam munkát az új szakmámat illetően. De már megőrültem az otthon üléstől. Csavarogtam. Aztán végre találtam munkát. Akkor már külön költöztem. Jó hamar férjhez mentem, mos gyesen vagyok. Már az örületbe kerget az itthonlét. Hogy nem vagyok emberek között. Bölcsibe adom a lányom. Megyek vissza dolgozni. Jelenleg a párom tart el, de az én juttatásaim is elegek ahoz, hogy fele fele arányba megvagyunk. Szerintem menekülnek az embertől azok akik otthon vannak. Amit pedig az egyik válaszoló írt a válásról, hogy otthon ül és a párja meghal. Nos minden gyerek után jár az árvaellátás. Nem kevés összeg az. Remélem én nem érem ezt meg, pedig a párom olyan betegségbe szenved, amiről azt sem tudjuk mi az de bármikor meghalhat.

Amúgy az eltartás nem feltétlenül pénz kérdés. Van akinek egy vasa sincs még sem jut eszébe elmenni dolgozni, mert lealasonyító, vagy beszennyez magát, vagy ellustul.

13.07

Bevallanám, ha irigy lennék, de tényleg nem ez van bennem. Mikor megszületett a gyerek otthon maradtam vele 3 évig, aztán ráhúztam még egy évet. De akkor már tényleg hiányzott, hogy kimozduljak otthonról. Azt nem mondom, hogy szeretek dolgozni, és nem tudnám elképzelni munka nélkül az életem, de abban biztos vagyok, hogy azt nem tudnám elviselni, hogy eltartsanak. Kiszolgáltatottnak érezném magam. Sose hánytorgatta fel a férjem, hogy otthon voltam 4 évig (ebből ugye 1 év lazsálás volt, mert délig a gyerek óviban volt), de én akkor is úgy érzem magam "biztonságban", ha dolgozom és, ha bármi történik eltudom tartani magam és a gyerekem. Nem érzem azt, hogy attól nem lenne jó a házasságom, hogy 100%-ra nem mondom, hogy mi együtt leszünk még a halál elnem választ. Bármelyikünk hibájából történhet valami, vagy egyszerűen csak kihűlhet a kapcsolatunk stb. Nekem akkor nem kell vele maradnom, mert megállok a sdaját lábamon is.

Olyan érdekes,mert az én utcámban ahol lakok,ott szinte minden nő otthon van!És nem feltétlen azért mert nem kellene ott sem a +pénz.

Én sem dolgozom,de nálunk megtehető dolog.Nem is vágyom rá!Igazából nem félek tőle hogy "mivan ha a párom a szememre veti"

tudom nem fogja ismrem már annyira őt!

Na mindegy a cigányoknál meg mindnél úgyvan hogy az asszony otthon van:)

14.30

Ezt én sem értem. Elmehetne mondjuk 4 órába a nő dolgozni, lehetne saját vállalkozása vagy bármi. Nekem senki ne mondja, hogy ha egy nő 10-en éveket tölt otthon nem "épül" le egy kicsit sem szellemileg. Én mikor gyesen voltam éreztem, hogy kezdek "h.lyülni", nem tudtam normális beszélgetéseket folytatni, csak a gyerek és a "játszótéri pletykák". Pedig én tanultam is amíg otthon voltam. Legalább ennyit megtehetnének akkor azok a nők, hogy ha már otthon vannak úgyis legalább képzik magukat.