Egy nem gyászoló miért nem tud együtt érezni egy gyászolóval?

Neked inkább az a bajod, hogy a csávódat meg kell hallgatnod és bólogatni minden hülyeségére, ő meg nem törődik a te érzéseiddel. Egyszer ülj le vele, mondd el neki őszintén milyen rossz ez neked,hogy nagymamád meghalt (lehet csak női hisztinek vette a dolgokat) ha azután sem törődik veled, akkor egyértelmű hogy önző és csak magával foglalkozik, a te érzéseid nem érdeklik, de arra jó vagy hogy meghallgasd.

Egyébként az alapkérdésedet nem is értem. Gyászolóról meg nem gyászolóról úgy beszélsz, mint 2 különálló fajról. Én is megőrülnék ha temetés után 2 hónappal még mindig ezen rágódna a barátom. Nemcsak a barátod én sem értem mi bajod. De tedd túl magad rajta, mert ennek nincs értelme. Úgysem fogod tudni, mi lett volna ha hamarabb kerül kórházba. Járj ki néha a sírjához az biztos megnyugtat majd.

És mielőtt megkapom a kritikákat, hogy még sosem gyászoltam, Édesapám meghalt 50 évesen.

Itt is nekiesel mindenkinek, akinek a válasza nem tetszik. Nekem is, másoknak is...

Nem lehet, hogy a barátodnak is ilyesmi gondja van? Te eldöntötted, hogy te gyászolsz, ezért téged most nagyon meg kell érteni... Cserébe te nem értesz meg senkit, hanem inkább sértegeted azt, akivel nem értesz egyet.

Ne haragudj, de gyász ide vagy oda, nem szimpi nekem a viselkedésed, úgyhogy kezdem megérteni a barátodat.

Neked komolyan mostantól a gyász fogja meghatározni az életed? Ezen a címen belegázolhatsz mások lelkébe, sírhatsz állandóan, és folyton megértést vársz? Érdekes hozzáállás...

A mostani hszed is csak azt mutatja, amit az előző hsz-ben írtak.

Te ezt az egészet most már csak önsajnálatból csinálod. Te most már csak azt akarod, hogy mindenki sajnáljon, hogy mindenki elfogadja a te "hülyeségeidet". Most már rég nem a mamáról van szó. Gyászolni úgy is lehet, hogy nem erőltetjük rá az akaratunkat másokra, akár hiszed akár nem.

Nem mellesleg 4 dédim temetésén voltam ott közülük egyet nagyon szerettem, és már a tatám is meghalt. Őt pedig jobban szerettem mint a saját apámat.

Egyrészt, mert ő még nem élt át hasonlót, mint te, másrészt pedig nincs benne annyi empátia, hogy bele tudja magát képzelni (és érezni), egy másik ember esetébe.

Sírj csak nyugodtan. Nem számít, hogy ki mit gondol (pláne nem, hogy szerinted ki mit gondol és érez, mert az nem biztos, hogy úgy is van). A gyászhoz hozzá tartozik az érzelmi káosz és a sírás is meg sok egyéb. Ha ennyire zavar, hogy ki mit gondolhat, akkor vonul el magadba sírni. Pl. a temetőbe, ha ott sírsz, az teljesen természetes.

A normál gyász ideje 1-1,5 év között van. Tehát ha valaki másfél év után is folyton sír és gyászol, akkora van baj. Előtte nem.

Kedves Kérdező: nem kell foglalkozni azzal, hogy ki ért meg és ki nem. A halottal való (élő korából maradt) érzelmi viszonyod mélysége és milyensége határozza meg a gyászod mélysgét és milyenségét, valamint az, hogy milyen a személyiséged, pl. a lelki feldolgozó mechanizmusod.

Jómagam is gyászolok, már jó ideje. Sok gyászolnivalóm van. Életemben nem sírtam ennyit soha, de soha nem a férjem előtt teszem, még a macskám előtt sem (mert nem érti, hogy mi van velem és megijed szegény), nem sajnálom magam és nem sajnáltatom, nem követelem meg másoktól, hogy megértsenek. Sírok, mert muszáj. A gyászhoz tartozik.