Egy nem gyászoló miért nem tud együtt érezni egy gyászolóval?
3 hónapja vesztettem el valakit, akit imádtam. Végig kellett néznem a szenvedését, és a halálát. Az drága nagyimról van szó.
Nem sikerült még feldolgoznom az elvesztését, sokszor jön rám csak úgy a semmiből a sírás. A barátommal együtt élünk, általában csak este találkozunk, addig dolgozik. Magamban szoktam lerendezni ezeket a dolgokat, pityergek egy sort, kesergek, keresem a miértre a válaszokat. Próbálom úgy átvészelni a gyászt, hogy ő ebből ne sokat lásson. De néha akkor jön ki rajtam, amikor itthon van. Tegnap is így volt. Tegnap ismét temetésre kellett mennem, egy ismerős édesanyja halt meg. Ez felszakította a még így is vérző sebeket. Ingerült voltam, rosszkedvű. Megkérdezte mi bajom, és elmondtam, hogy nem vele van problémám, és ne vegye magára a viselkedésem. Tudta, hogy a mama miatt vagyok ilyen. Erre mit csinál? Piszkál, csipked, hergel. És utána felkapja a vizet, amikor egy óra b.aszogatás után erélyesebben leállítom. Elmondtam neki, hogy a baszogatás helyett jobban esett volna ha átölel és megpuszil. Nem érti meg mi bajom. Nem fogja fel, hogy már attól rosszul vagyok, hogy csak a mamára gondolok, ezáltal nem tudok róla beszélni. Hiába mondom el neki mennyire hiányzik nekem, úgysem tudja átérezni. Csak egy kicsit lenne türelmesebb. Neki minden baj. Ha sírok a mama miatt az a baj, ha nem beszélek róla az a baj. Nem tudom mit csináljak. Kérlek adjatok tanácsot, hogy mivel értessem meg vele, nem megy egyik napról a másikra. Mindig azzal jön, hogy mostanában nem sírtam. Persze, előtte nem. Erősnek kell mutatnom magam előtte, mert látom rajta, hogy kb így érez: "Na, már megint bőg". Most akkor mi a francot csináljak?
válasza:Nézd, szerintem valamilyen szinten mindenki együtt érez veled, én is sajnálom a nagymamádat.
De nagyon őszintén megmondom (és, ha akarsz, le is pontozhatsz miatta): egy idő után engem is idegesítene, ha valakinek minden gondolata ekörül forogna, és néha csak úgy spontán nekiállna sírni...
Megérteném én, nem erről van szó. Viszont egész egyszerűen nem tudnék vele mit kezdeni.
Ismerőseimnek halt meg korán anyukájuk, apukájuk. Az akkor tényleg családi tragédia volt, hiszen kisgyerekként maradtak félárván. Mindenki nagyon sajnálta, segítette őket. De, ha hónapokkal később is csak úgy zokogni kezdtek volna néha, hát, az annyira feszélyezett volna, hogy inkább nem keresem a társaságukat, az biztos. Sajnálom, ha ezért érzéketlennek tűnök, de tényleg ez van. :(
Az ember nem tud folyton vigyázni arra, hogy jajj, ki ne ejtsem a számon, hogy "apukám", mert az övé meghalt, vagy nehogy a nagymamámról meséljek, mert neki már nincs...
Az embernek egy idő után kicsit össze kell szednie magát, nem pedig belelovalni mindig a gyászba. Kicsit próbálj meg erősebb lenni, ha nem akarod, hogy a kapcsolatod rámenjen a dologra.
válasza:Az én nagymamám másfél hónapja halt meg... Mai napig is nagyon fáj, ő volt a mindenem. Sokszor megkérdőjelezem, h miért pont ő.. Orvosi hiba volt az ő halála is, bár ő kissé idősebb volt...
A gyásznak lefolyása mindenkinél hasonló, az intenzitása azonban különböző. Nem kell leszólni a kérdezőt, vagy rászólni h hagya abba a bőgést! Gyászolj úgy, ahogy a lelked kivánja! Idővel enyhül majd a fádalmad, a feldolgozás időszaka hónapokig is eltart.
Az én páromon is látom, h "nem hatotta" meg a mamám halála annyira, bár jó kapcsolatban voltak. Ez valamilyen módon természetes, neki nincsenek emlékei, kötődése. Az, hogy piszkál a párod semmiképp nem szép, ilyenkor együttérzésre van szükséged, tudom mit jelent. De az én tanácsom az, hogy inkább próbálj meg előtte erős lenni. Tudom nehéz, de ezt neked kell feldolgoznod, a te veszteséged.. Kitartást!
válasza:11. vagyok.
Én is vesztettem már el a nagypapámat, nem arról van szó, hogy nem tudom, miről beszélek.
És mondtam, hogy nem bántásból írom, amit írok, csak ez a tapasztalat, hogy így mennek ezek a dolgok. Lehet keseregni rajta, de te is pont ezt látod: nem tudnak mások nagyon mit kezdeni a gyászoddal. Csak ezért mondtam, hogy próbálj meg nem sírni előtte.
De te tudod persze, csak tanács volt.
válasza:Mintha a sírást csak úgy magától kezdené el az ember, mint valami tevékenységet... Ez belülről jön, van, aki képes ellenállni van, aki nem....
A párod meg egy elég érzéketlen személy, hihetetlen, hogy nem tud még csak úgy tenni is, mintha érdekelné a fájdalmad, még piszkál is mellé...
Páromnak is voltak gondjai, amikkel nem tudtam mit kezdeni, de próbáltam segíteni neki, próbáltam együtt érezni és nem szemétkedni vele...
Kedves 11-es
"Próbálom úgy átvészelni a gyászt, hogy ő ebből ne sokat lásson. De néha akkor jön ki rajtam, amikor itthon van."
Ezt a pár mondatot még fent írtam, ami azt jelenti, hogy nem mutatom ki neki a fájdalmamat, de néha, vagyis ritkán, sajnos előfordul. Nem írom le még egyszer, hogy próbálom. Te azt tanácsolod, amit már amúgy is teszek. De köszönöm a válaszod.
válasza: válasza: válasza:Hidd el tudom mit érzel! Én most vesztettem el egy nagyon szeretett rokonomat és sokat sírok miatta. Szerencsére a párom ezt úgymond jól "tolerálja" és együtt érez velem (vagy legalább is ezt mutatja). És ezt el is várom tőle hiszen ő a társam akinek mindent elmondok és akit imádok. Vannak olyan emberek (pl. a párod) akiket "más" emberek gyásza nem tud meghatni... Sajnos ez van, az én apám is ilyen.
Azzal meg, hogy a Kérdező hibás nem tudok egyetérteni.
válasza:Ha a párod nem tudja mi zajlik benned,akkor mégis hogy segitsen?
Az hogy csendben gyászolsz az oké,ez mindenkinél más,de le kellene ülnöd és elmegyarázni a párodnak mit szeretnél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!