Mit tegyek, hogy le tudjam küzdeni a "hisztit? "

Néha igazi hisztérika tudnék lenni, persze uralkodom magamon és nem kezdek el hisztizni (nem sírás, földhözverem magamat féle hiszti :) csak mérges megsértődős dühöngős). Általában a párommal vagyok ilyen, mással csak nagyon ritkán, és ez rettenetesen bánt, hiszen őt szeretem a legjobban. Próbálom elnyomni magamban, de ha ilyen a hangulatom, akkor legszívesebben az élő fába is belekötnék, és nagyon feszült és ingerült leszek. Máskor, ha valami kicsit bántóbb/tapintatlanabb/többféleképp értelmezhető dolgot mond a párom, akkor a legjobbat feltételezem, nem kezdek el hisztizni, nyafogni, semmi, de amikor ilyen kedvem van.. Mitől lehet ez szerintetek? És mit csináljak, hogy ne legyen?:( Tudom, hogy a párom még nem zavarja, próbálom nem kimutatni, de félek, hogy feltűnik neki és elege lesz.