Régi család - új család?
Hosszú lesz, de érdekes.
Megözvegyültem, majd nem sokkal rá új kapcsolatom lett, ami tartósnak bizonyul.
Az elhunyt feleségem szüleivel értelemszerűen jó viszonyom volt,és a haláleset után is elég sokat telefonáltunk, személyesen is találkoztunk, még akkor is, amikor már az új párommal éltünk. Páromat is rábeszéltem egyszer-kétszer, jöjjön fel hozzájuk, bár ő hadakozott. Ő olyan ember, hogy ha vmihez nincs kedve, hát nem lehet erőltetni neki. De eljött többször is. Egy idő után azonban megelégelte, hogy esténként akár hosszan is beszélek ezekkel az emberekkel, ha arra jártunk beugrottam, és kért, hogy kicsit vegyünk vissza ebből a találkozás- és beszélgetésmennyiségből. Ez érthető is, megtettem, mire a szóban forgó idős emberek azt képzelték, vmi bajom van, amiért "eltűntem". Írtak egy levelet, amit nem a közös lakcímünkre küldtek, hanem anyukámhoz, hogy a párom ne tudja meg, és megkértek, ne is mondjam el neki. A levél tartalma szűken: a lány nem hozzám való, mert merőben más, mint az ő azóta halott lányuk, engem kihasznál, a gyerekekkel is csak én foglalkozom, nem vezeti a háztartást, mellesleg egyértelmű, hogy csak a szex miatt vagyunk együtt, mert a nőn látszik, hogy ilyen mentalitású, s annak idején utaltak is rá, hogy "illett volna megvárni a gyászévet". Hát mi nem vártuk meg. Végezetül leírták, hogy a lány szerintük maga a gonosz, és a halott volt feleség is azt akarná, hogy szakítsunk. Megoldásként azt ajánlották, jelentsem ki a lakcímemről, végülis van saját lakása.
Én ezt a levelet megmutattam a páromnak, persze kiabálás, veszekedés... hiába mondom neki, hogy csak a fájdalmukon nem tudnak úrrá lenni, és hogy légbőlkapott rágalmak, amiket írnak, és azért írják, mert nem ismerik őt. Ha találkoznának többet, megismerkednének, nem mondanánkak ilyeneket. De a párom hajthatatlan. Nem akar velük találkozni, és azt mondja, nem állok ki mellette, ha ezek után ugyanúgy folytatjuk, mitha mi sem történt volna.
Ti mit gondoltok? Igazam van, hogy nem szabad ezzel foglalkozni, meg kell bocsátani a szülőknek, vagy jogos a felháborodása, és értető, hogy nem akar kapcsolatban maradni velük?
Köszönöm, ha végigolvastad és válaszolsz!
Elnézést, nem olvastam végig az egészet, úgyhogy bocsánat, ha ismétlek valakit.
Szerintem létezik erre megoldás, és kevés kompromisszum szükséges a felek részéről. Pároddal beszéld meg, hogy többet nem erőltetsz semmiféle barátkozást, de nézze el neked, hogy még feljárogatsz az öregekhez, inkább értük teszed, és ha ki is maradsz majd hosszútávon, szeretnéd, ha lassacskán lehetne ezt megtenni, és nem egyik napról a másikra. Persze abban az esetben, ha te még szeretnél beszélni velük.
Az öregeknek pedig el kell mondani, hogy tiszteled és szereted a lányuk emlékét, azért is szeretnéd fenntartani a viszonyt velük, és hogy nem értesz egyet a véleményükkel a párodat illetőleg, de hát "majd meglátjuk", nem kell föltétlen bizonygatnod nekik, hogy jól vagytok, nem az ő dolguk, csak hallgasd meg őket, és kész.
Ne várd el a párodtól, hogy kapcsolatban akarjon maradni velük, a legtöbben eleve bele sem mentek volna, de kérd meg, hogy nézze el neked a kapcsolatot, hiszen nem ártasz vele neki, meg nektek sem, az őszinteséged melletted szól, hiszen megmutattad neki a leveleket. Az öregeket is meg lehet érteni, ők rajtad keresztül élik meg a lányuk emlékét, persze, hogy fáj nekik, hogy 'lecserélted' holott valószínüleg nem is tudják, hogy mi olyan rossz nekik az új kapcsolatodban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!