Éreztetek már ilyet? Soha nem voltam még ennyire felszabadult!

Most rúgtam ki a, most már csak volt párom 5 perce. Közel két évig voltunk együtt. Az első hetek szépek voltak, azután kezdetem magam egyre rosszabbul érezni. Én még tanulok, ő már dolgozik, így persze mindig ő volt az első helyen. Én alkalmazkodtam, ha pedig nem, akkor megkaptam, hogy milyen összeférhetetlen vagyok. Ezért vezettem a háztartás, segítettem neki a munkájában, persze tanultam és sokszor egy jó szót sem kaptam. A külvilág számára mi voltunk a szép pár, de én nem éreztem igazán jól magam. Most ebédkor közölte, hogy letette az előleget egy lakásért, amit én nem is láttam. Hatalmas meglepetés, hogy az lesz a közös otthonunk. Mikor mondtam, hogy az övé, mert nekem ezek szerint még ahhoz sincs jogom, hogy megnézzem a vétel előtt. Erre nagy hiszti, hogy én milyen hálátlan vagyok, meg sem érdemlem őt. Erre én: tényleg nem, akkor itt a vége. Ekkor nagyon meglepődött és elkezdett sírni, hogy ő nem tud nélkülem élni, csak engem szeret. Én pedig egyre nagyobb undorral néztem. Apám is ilyen volt. Anyu a lelkét kidolgozta, ő meg folyamatosan lelkiismeret furdalással zsarolta. Na én nem leszek ilyen. Adtam neki egy zsebkendőt és felálltam. Erre közölte, hogy öngyilkos lesz. Mire én: a kutatások szerint ebben az egyben a férfiak a hatékonyak, szóval sok sikert. És eljöttem. Azóta úgy érzem, hogy egy hatalmas csomagot raktam volna le! Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen felszabadító egy szakítás.

Bocsi kicsit hosszú lett, de ezzel is sok feszültséget írtam ki magamból. köszi, hogy elolvastad :D