Gáz, hogy utálom a gyerekeket?

Ugyanígy vagyok ezzel én is... Teljesen így szó szerint,ahogy leírtad :D Persze nekem nincs kutyám..

Ez nem gáz dolog szerintem,nem mindenki szereti a gyerek nyígást hallgatni.

20N

Én sem szeretem őket, ahogy semmit szeretek, ami primitív. Igen, tudom, hogy senki nem érettségivel jön ki az anyjából, de ettől függetlenül, nem tehetek róla, hogy egyszerűen taszítanak, a butaságukkal, a fárasztóan hülye kérdéseikkel, az esetlenségükkel, a beteges önzésükkel, a szexuális komplexusaikkal, az antiszociális viselkedésükkel és így tovább.

És ami az egyik legszörnyűbb náluk, hogy ha van köztük egy koraérett, értelmes, csendes, jó gyermek, aki nem az ő sötét szintjükön van, az ellen egyszerre fognak össze, hogy "kicsinálják".

Ne feledd, Te is voltál primitív,betegesen önző,szexuális komplexusokkal és hülye kérdésekkel teli...

Mint mindenki.

Van akiből normális,empatikus,életigenlő felnőtt lesz, van akiből besavanyodott,másokat utáló,lenéző.

Az utóbbiakat talán utálták gyerekként...

25N

Igen, én is voltam valamikor gyerek, de ebből igazán nem következik semmi. Nem szeretem a gyerekeket, ha fejre állok, akkor sem, ez van.

Igen, pokoli volt a gyerekorom, mert már gyerekként utáltam a gyerekeket, és a felnőttek társaságát kerestem, akikkel normálisan lehetett beszélgetni. Viszont az őrjöngő, rohangáló, dilis osztálytársaimmal nem tudtam mit kezdeni, akik rendszeresen kigúnyoltak azért, mert már 11 évesen Csehov-ot olvastam, verseket írtam és zongoráztam.

Fiatalkorom óta nincs problémám a környezetemmel, és minden embert tisztelek, aki körülvesz, de a gyerekeket ki nem állhatom, mert számomra egyet jelentenek a sötétséggel, minden értelemben.

És persze itt jönne majd az a szöveg, hogy ők még "tiszták" és "igazán szeretnek". Viszont a "tisztaságuk" csupán az öntudatlanságukból ered, és bármennyire kiábrándítóan hangzik is, de egy kisgyermek magán kívül senkit sem képes szeretni, ha egyáltalán képes szeretni, mert a gyermekek nem csak az IQ terén, hanem az EQ terén is fejletlenek, érzelmileg is mélységesen primitívek, igazából nem szeretnek csak ragaszkodnak, a különböző fizikális és mentális szükségleteik miatt bizonyos emberekhez (pontosan, mint az állatok). Az szülőkhöz is csak azért kötődnek, mert biztonságot ad nekik. A szülők iránti igazi, ki kristályosodott szeretet, csak jóval később alakul ki. Az önzetlen szeretet képessége pedig, a legtöbb emberben huszonéves korban fejlődik ki.

Sajnálom, hogy elrontották a gyermekkorod, és a felnőttkorodra sem heverted ki.

Pont ezért nem szabadna utálni őket, hogy ne legyen még több lelki sérült felnőtt!!!

Én is utálom őket. Leszívják az energiámat egyből. 5 perc után már a sírás kerülget,mert agyilag lerongálnak.

A kutya gyerekeket viszont imádom :P

Ti még nem voltatok gyerekek?

Mert szerintem pont ilyen elviselhetetlenek lehettetek!