Mennyi közös dolog/hobby/cél van közted és a párod között és mennyire fontos?

nekem é a páromnak igazából nincs közös hobbink, talán az hogy mindketten szeretjük a természetet, de én pl lassú sétálós nézelődős vagyok ő gyors túrázós, nem vagyunk összenőve én nem is bírnám....

megértjük egymás érdeklődését, segítünk is egymásnak vannak közös és egyéni barátink is, és járunk külön külön is szórakozni...de mindent megbeszélünk és nem döntünk egyedül semmiről mindig megkeressük a középutat és 9 é alatt egyszer sem veszekedtünk....szeretjük egymást és ez nem a hobbin múlik....

Ahogyan ezt a két irányt látod, szerintem úgy van nagyjából két irányú (illetve három) vélemény is.

Az egyik csoport szerint az a jó, ha minél több a közös program/hobbi is, azon túl, hogy főbb pontokban egyezik az ízlésük, mert így színesebben élik meg a kapcsolatukat.

A másik, aki azt mondja, ezek nem szükségesek, mert adott egy közös család, amit közösen élnek meg, és ez mellett az a jó, ha marad mindegyikőjüknek annyi szabadsága, ahol a saját kikapcsolódásukat megélhetik. A nő pl aerobikra jár, meg hímzőkörbe, a pasi meg teniszezni vagy lovagolni, és aztán van miről beszélgetni is, de főleg nem érzik majd azt, hogy egymásra telepednének.

És van a harmadik, aki azt mondja, kell a közös kikapcsolódás (vacsorán, bevásárláson kívül), kellenek a közös érdeklődési körök, de jó, ha van, amit külön csinálnak.

Mi az utóbbiba tartozunk. Amíg a párom íjászkodik a haverokkal, mi nők "teadélutánolunk", amíg ő a műhelyben bütyköl, én bent festek, rajzolok, vagy lakberendezési tárgyakat bütykölök.

Időnként meg együtt járunk túrázni, vagy együtt varrogatunk (merthogy imádja :D), biciklizünk.

Az mondjuk meg számomra érthetetlen, hogy a gyerek közös, és ő elég... Pont gyerekestől kell rengeteg közös program később, hogy minél több inger érhesse a gyereket. Társasjáték, játszótér, állatkert, kirándulás, edzés, strand, rajzfilmnézés, sulis műsorra járás, mind-mind azt igényli, hogy az egész család együtt legyen!

Mondjuk, ha ez mellett apuka külön eljár úszni, vagy futni, vagy néha sörözni az többiekkel, anyuka meg időnként elmehet a barátnőkkel egy kávéra, kiállításra, vagy tudomisén, akkor persze...

Közös hobbynk az utazás, imádunk utazni, a másik a forma 1 iránti rajongásunk. :)

Minden évben elutazunk különböző helyszínekre ahol ép a forma 1 ellátogat.

És még nagyon szeretünk táncolni (nem disco)!

mi kb 85%-ban egyformák vagyunk. amiben nem abban azért mert ő férfi én meg nő :)

szinte mindent együtt csinálunk,szinte mindenben ugynazokat szeretjük. ez fontos és az értékrend. és a céloknak főleg egyezniük kell

legtöbbször az a baj h csak a szerelemre épitenek párok,és elsikkadnak a felett h mennyi mindenben mások vagy mást akarnak. jó az elején megbeszélni ki milyen mire vágyik,sőt,akár azt is h h tervezi a gyerekét nevelni.

nekem volt olyan aki szimpi volt először,aztán elmondta h vadászik és a gyerekeit pici kortól tanitja majd lőni. lehet h ez másnak apróság de én azonnal leléptem mert képtelen lettem volna olyannal lenni aki állatokra lövöldözik.

én nem hiszek abban h majd valaki megváltozik,vagy megváltoztatható.

de ahhoz h valaki ezt átlássa,azt gondolom meg kell érni. 20 évesen én is másképp láttam a kapcsolazokat mint 25 évesen.

Nem akkor van a baj, ha a pár tagjainak nincsenek közös hobbijai és céljai, hanem akkor, amikor különbözők vannak.

Látszólag ez a kettő ugyanaz, de voltaképpen mégsem. Lehet két ember úgy is együtt, hogy semmiben sem hasonlítanak, mégis harmonikus a kapcsolat, de lehet úgy is, hogy semmiben sem hasonlítanak, és a másik különbözőségét problémának, megváltoztatandónak tekintik.

Erre jó példa az, ha a nő nem hajlandó elfogadni a párja számítógép függőségét, vagy a férfi nem viseli el, ha a nő sok időt tölt a barátaival. Ezen ellentétet úgy próbálja feloldani, hogy a másikat mindenféle módszerrel(érzelmi zsarolás, veszekedés, passzív és aktív ellenállás) változásra ösztönzi, nem fogadja el annak "másságát". Az ilyen kapcsolatok időzített bombák, hiszen senki sem viseli jól, ha irányítani, befolyásolni akarják. Ez nem összekeverendő az összecsiszolódással, ami egy magától működő folyamat.

Még mindig érvényes, hogy akivel összeállunk, annak elfogadjuk a jó és rossz tulajdonságait is, mert ez egy csomagot alkot. A szerelem úgy működik, hogy ha valamiben szomorúságot, kellemetlenséget okozunk a párunknak, akkor észbe kapunk, és megpróbálunk változni, módosítani. Ha ezt a folyamatot a másik kényszeríti ki vagy sietteti, akkor automatikusan felébred az igazságérzetünk, és ellen fogunk állni, akkor is, ha a dolog egyébként jogos.

Ha valakit állandóan azzal nyaggat a párja, hogy hétvégén ne a barátaival italozzon, és ezért aktívan tesz is, netán tiltani akar, akkor az kemény ellenállásba fog ütközni, mert az illető meg akarja védeni a szabadságjogait. Ha viszont a nő nem nyaggatja ezzel a barátját, hanem finoman megjegyzi, hogy jó lenne hétvégén együtt tölteni egy kis időt, de mellette azért lehet a barátokra is időt szakítani, akkor azt egészséges kompromisszumnak nevezzük.

Ez a kis leírás azért kellett, mert sok szakítás és válás pont a zsarnoki szintű tiltás és veszekedések miatt következik be. Az ilyen légkör fojtogató, és nem lehet sokáig kibírni. Önmagában tehát a sok különbség nem baj, csak akkor, ha a másiknak az abszolút ellenére van.

A céljaink közösek: házasság, gyerek és egy autó. :)

23N