Nagyon idegesít az apósom, aki velünk él. Mit tegyek? Velem van a baj?

Talán ha kiírom magamból, az is segít. A férjemmel és fél éves kislányommal élek, de velünk él még apósom is. A ház a férjemé, tehát elköltözni nem tudunk, legfeljebb őt tudnánk "elküldeni", de nyilván ezt nem fogjuk megtenni, nem is nagyon lenne hova mennie. Nagyon szeretem a férjemet, és soha nem is kérném erre, de néha már megőrülök, annyira idegesít, hogy itt van :(

Az a baj, hogy már nyugdíjas, nem dolgozik, és gyakorlatilag mi jelentjük neki a napi programot, hova megyünk, mit csinálunk stb. És minden egyes hétvégén is közös reggeli, ebéd, vacsora. Közös háztartás: bevásárlás, főzés, mosás stb. Néha úgy érzem, nem igazán van rendes saját életünk :(

És bár nem ártott nekem soha, meg segíteni is próbál, néha annyira irritál a jelenlétével, már ha meglátom, vagy meghallom, ökölbe szorul a kezem, és bár kifelé nem mutatom, belül fel tudnék robbanni. És néha még ha segíteni akar, úgy viselkedek, mint egy sértődött óvodás, hogy csak azért sem, tőle nem kell a segítség :(

Persze akadnak hétvégék, esték, amikor elmegy valahova, és akkor felszabadulunk, de hát ez a néhány alkalom nem elég, nekem a magánéletünk kell.

A férjem megértő, és tudja, hogy ez engem zavar, de ő se nagyon tud mit kezdeni:( Már több mint 4 éve alkalmazkodok ehhez.

Normális, hogy ilyen indulatok vannak bennem? Vagy ne elégedetlenkedjek, velem van a baj?

Köszi...