Nagyon idegesít már a húgom, mit tegyek?

nem tudom, kérdezd meg Yagami Light-ot!

xD kajak ugyanezt akartam írni:D

Nem tudom, hogy álltok anyagilag, de biztos van kamerás mobilod, simán kamerád, vagy kamerás fotógéped. Nekünk ugyanez volt a helyzet. Akkor volt új a kamerás fotógépünk, szóval gondoltam, hasznát veszem. Nálunk nem volt kulcs az ajtóhoz, csak egy 10 éves kishúg, aki mindig tagadta, hogy a szobában turkál. Bekapcsoltam a kamerát, olyan helyen, ahol nem nagyon lehetett látni, és elmentem. A felvétel azzal kezdődött, hogy kimentem a szobából. Pár perc után már ott is volt a hugi, szerencsére a kamera környékén nem járt, mást nézett... Minden mást. olyan gondossággal nézte át a cuccaim, és olyan műgonddal figyelt minden részletre (hogy épp úgy kerüljön vissza minden) hogy még én is csak néztem. A felvételről nem szóltam neki, a szülőknek sem egy darabig. Nem akartam balhét, csak onnantól tudtam, mit hová tegyek, hová ne. Vettem egy nagy széfet, havertól, katona volt az apja, még az övé volt- és oda tettem minden cuccot, amit nem akartam, hogy lásson, és a kulcs nálam. Aztán megint jött a kamerás dolog. Ez a felvétel már csoda, hogy megmaradt, mert pár másodpercen múlott, hogy nem törölte le. Bement a szobába, piszkálta a széfet kicsit, aztán a könyveimet nézte át (mi a fenének???) a táskámat piszkálta, majd meglátta a kamerát. Na, azt az arcot, az mindent megért :D Odament, és ott vége a felvételnek. Kikapcsolta, szerintem. Szerencsére még időben hazaértem, annyira leblokkolt a kamera miatt, hogy idegesen próbálta eltüntetni a nyomokat, hogy alig vette észre, hogy ott vagyok mögötte. Aztán azzal jött bőgve, hogy ő feljelent engem... stb. Azt kiabálta, hogy csak az ablakot jött megnézni, nyitva van vagy csukva. Persze... a felvételt akkor már anyuéknak is megmutattam, ha már balhé, akkor legyen. Azóta új záram van, kulccsal, és nyilvános családi bocsánatkéréssel hugi felől.