Idegesít az anyósom és az apósom! Mit tehetnék ezzel az érzéssel?

Az ellenszenved nem fog elmúlni,sőt az évek alatt csak erősödni fog.Előbb-utóbb mindenki észre fogja venni,és ha a férjed szereti a szüleit akkor a férjeddel is lesznek bőven viták emiatt.

Amit tehetsz,hogy a lehető legkevesebb alkalommal találkozol velük.Én például úgy oldottam meg,hogy a férjem ment a gyerekkel,én meg dolgoztam.Szinte alig mentem,de nem is nagyon hiányoltak.Valahogy ezt elfogadta mindenki,és így elég jól elvoltunk.

Egy valamit azért ne felejts el.Te utálhatod őket,de a gyereked nem fogja.Ő másképp fog gondolni rájuk,és ezért hagyni kell,hogy maga a gyerek döntsön,hogy nagyobb korában szeretni vagy utálni fogja őket.Hagyni kell hogy a nagyszülők és az unoka együtt legyenek.

Mint írtam,én mindig megtartottam a 10 lépés távolságot.A fiam ellenben imádja a nagyszüleit.Ragaszkodik hozzájuk.Kicsinek is odavolt értük,és már majdnem felnőttként is rendszeresen látogatja megy hozzájuk.Sosem gátoltam benne,hiszen az unokával másképp viselkednek.

Mint ha rólam írtál volna, nem is magadról :)

Totálisan ugyanilyen család, ugyanez a szitu.

Nálunk is rosszul kezdődött, mindenbe beleszóltak, ne vegyem fel ha sír, anyósom nem adta ki a kezéből, stb. stb.

Más másfél éves a fiam, és még sosem bíztam rájuk. Kéthetente megyünk hozzájuk, a gyerek elvan, nem úgy rohan a karjaikba, mint a másik mamáékéba, hanem olyan szinten van náluk el, hogy "hát, ha már idehoztatok, játszom". Apósomat kifejezetten nem bírja én így látom, eltolja magától, fintorog ha meg akarja puszilni.

Nálunk mondjuk nem verték kiskorában a gyerekeiket, semmi ilyesmi, de én is mindig hallgatom hogy "láttad, ideadta nekem a kisautót!" - én meg mondom, hogy ezt már négy hónapja csinálja....de ez csak hülye példa volt, mindenre ezt mondják, hogy láttam-e, tudtam-e......én meg mindig mondom, igen, tudom miket tud a gyerek mert vele lakom :)

Anyósom (már!) nem vészes, eljátszik vele, kérdez, hogy mit adhat neki, de ez azért van mert látták rajtunk hogy nálam az nem működik, hogy "hát ő a mama, neki mindent szabad neki joga van a gyerekhez".

Én is gondolkoztam már azon, normális-e az az érzés nálam, hogy nem akarom rájuk bízni. Egyszerűen nem akarom....Itt már nem csak arról van szó nálam, hogy nem ismerik annyira, stb. stb., hanem arról is, hogy nem érzem őket "mamának és papának", hanem egyszerűen nem is tudom megmagyarázni, idegesítenek na :) Tehát szerintem ugyanaz van, mint Nálad :) Ja, és én is mindig örülök, ha közbe jön valami és nem kell mennünk........

EZt én talán a kicsi első kilenc hónapjára vezetem vissza, amikor még tényleg nagyon durva volt a helyzet, már a terhességem alatt is osztották a gyereknevelési elveket, meg ilyesmi...anyósom tipikusan az a nő, aki a "legjobb háziasszony, anya és nagyi" szerepben akar állni, de már visszavett, viszont kisfiam első egy éve alatt állandó vita volt férjem és közötte......(én inkább kimaradtam, nekem elegem volt belőlük)

Hát sok sikert, ez egy érzés, ami ellen tenni szerintem nem tudsz. Nem erőszakolhatja meg magát az ember. Én minden 2. vasárnap megpróbálom, amikor megyünk.....ott mosolygok, és beszélgetünk, stb. stb. de amikor eljövünk, mindig rájövök, én akkor sem kedvelem őket teljes szívemből.....nem tudom magamat megerőszakolni, hogy igenis kedveljem az ottléteket és hagyjam rájuk a gyereket....a lelkem minden egyes négyzetmillimétere ezerrel tiltakozik. Ez van, együtt élek az érzéssel......nem tudok mást.

Ja és nálunk a férjem sem viszi nélkülem a gyereket..de ez azért van, mert a férjem anyósoméknak a "hülyegyerek öcsike". Van ugyanis egy bátyja férjemnek, aki az okos szerintük, meg az intelligens, meg a hűűűűha-gyerek (igaz, 30 éves, még otthon lakik, se feleség, semmi..), mindig vele példálóznak. Férjemre mindig rászólnak a gyerekkel kapcsolatban, hogy "ne vedd már fel", "add már ide", sb......tehát engem elfogadnak, mint a gyerek anyját, de a férjemre nem APAként tekintenek, hanem a hülye kicsi öcsikére.....tehát tudom, hogyha férjem menne a gyerekkel, félre lenne állítva és ők csinálnak a gyerekkel amit akarnak.

Amikor a kisfiam rajzolt, anyósom tök lelkes lett, hogy ő is eltette ám a gyerekek rajzát amikor kicsik voltak :)) Hoz nagy örömködve egy dossziét....kinyitja, és elkezdi mondani, hogy Józsika (a férjem bátyja) ezt ekkor csinálta, ezt akkor, ezt amakkor......kérdezem, és a férjem rajzai? Anyósom válaza: Ja, azt nem tettük el.

Felesleges a szakember.. majd ahogy telik az idő egyre több kifogásod lehet,hogy miért hagytok ki egy-egy alkalmat. Ismerem az érzést... ha anyós vigyáz a srácokra akik 4 és 8 évesek folyamatos gyomorgörcsöm van. Hasonló dolgok miatt mint neked. S közben baromira fényezi magát ,ohgy ő milyen jó mama jön segíteni.. csak éppen pl azt nem mondja el, ohgy akkor jön ha már senki más nincs, azt nem meséli el,ohgy legutóbb egy köptetőt előtte egy fájdalom csillapító sprayt adagolt túl a gyereknél. arról sem,hogy a 3 éves gyereknek rémálmai voltak ,mert 2 napot ( ott alvás nélkül9 úgy vigyáztak rá,ohgy közben egymást ölték ordítoztak csapolódtak apóssal... szóval ezeket elfelejti. Meg azt is elfelejti,hogy névnapi ajándékként a gyerekeim, az unokái előtt k..vázott le. Szóval az idő és a távolság a legjobb gyógyszer. Meg az ha a férjed melletted, és a családja mellett áll ki.

Ja és aszt se felejtsük el neki,ohgy a súlyos tüdőgyulladásos apósomnak két köhögési és fulladási roham közt el kell vinnie kocsival nagycsosasszony a fogorvoshoz.. pedig van busz is....

Persze após sem különb mert egy olyan megjegyzéstől,ohgy oda kell figyelni az adagolásra amikor elmondja,hogy már megkapta a gyerek a napi gyógyszeradagot,mikor 12--kor munkából haza megyek, megsértődik. Azzal vág vissza,hogy kioktatom..... De azért lehet rá számítani ha éppen nem fullad bele a tüdőgyulladásba. most sajnálom,hogy beteg...

Nálunk ugyanez, amig nem voltak gyerekek addig mindenoké. Aztán megszületett az első, heti látogatás apóstól (anyósom nem él pedig fantasztikus asszony volt). Aztán MINDEN héten jött, MInden áldott héten. Természetesen a férjem sose volt itthon mert Ő utálja az apját, csúnyán is beszél vele.

Apósom ritka nehéz eset: akarnok a végtelenségig, az a tipus akit kib.aszol az ajtón visszajön az ablakon. Mentalitása mint egy kőszáli kecskéé.

Feljön taknyosan, betegen mindegy, magán kivül senki nem érdekli csak jön mint a meszes. Ezt 3 éven át mikor is besokalltam és mondtam a férjemnek most már elég, legyen itt ha jön az apja annyira nem tudok vele mit kezdeni, soha nem voltunk egy véleményen. Udvarias körök (kér kávét, sbt) és kész.

Férje közölte hogy na Ő nem. Na f@sza.

A víz is kiver tőle (apósomtól) de a legszebb h sogornőm ugyanez. Akarnok, olyan nincs h nem érek rá. Mert mi dolgom van? (2 kisgyerek mellett??)ami miatt nem érek rá?

Állandóan én sütök főzök névnapra karácsonyra aztán idejönnek és lefikázzák (miért pulyka van karácsonykor?) azé bameg mert most ezt csináltam.

Kikészíítenek komolyan. Mindenbe beleszóltak, a gyereknevelésbe főleg!! Ugy hogy a sogornőmnek nem lehet gyereke a férje miatt (39 éves lesz) na Ő aztán különösen tudja mondani mit hogy kéne csinálnom.

Teljesen kikészülök tőlük. Segítséget nem kérek mert 2 éve karácsonykor a sogornő azt mondta: olyan nincs hogy otthon akarok maradni a családdal (értsd:féjrem gyerek) mert Ők mennyit segitettek nekem, az én szüleim meg semmit (közben pedig rengeteget segitettk).

Erre plusz lapát hogy a férjem fél éve lelépett, azóta ugyan ez van, miért nem érek rá, milyen programom van hogy nem érek rá? és akkor odajönnek a vendégségbe ahol vagyok(!!!!!!!!!!) szóval kész. A férjem meg egy puhap.öcs aki a csajával hentereg, én meg itt szivok az idiota családjával.

Elegem van!

Az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben, mert én ezt évekig nem tudom elviselni.

Hiába mondom nekik mit szeretnék meg se hallanak. Mit tegyek? Már nem érdekel a férjem se CSAK HAGYJANAK ÉLNI VÉGRE!!!!

Az én anyósomék válnak. Mindenki anyóst sajnálja, pedig apósom adta be a keresetet, ő nem bírta tovább.

Én nem csinálok belőle lelkiismeretfurdalást,nem fogom anyósra bízni a gyerekeimet. Abszolút nem bízom meg benne, neki kb annyi az unokázás, hogy le tudja ültetni az összes unokáját és lefényképezni egyszerre, aztán azt mutogatni fűnek-fának. Amúgy az én gyerekeimmel feleannyit nem foglalkozik,mint a lányáéval, hozzájuk megy mindig busszal, nekünk meg annyit mond: "miért nem jöttök gyakrabban?"

Egyszerűen nem megy a fejébe,hogy a lányával ellentétben én nem azért szültem, hogy aztán a babát a nagyi nevelje fel.